Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

LEVÉLTÁRI RENDELTETÉS — LEVÉLTÁROSI HIVATÁS Választ keresve arra a kérdésre, hogy hol és merre tart a levéltárak fejlődése a világ különböző részein és országaiban, célszerűnek látszik emlékezetbe idézni, hogy honnan is indult el ez a fejlődés és milyen utat tett meg ezideig. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanom, hogy mind a levéltári fejlődés múltjáról, mind pedig jelenéről és várható jövőjéről szólva, csak nagy vonásokban és a teljesség igényéről még így is eleve lemondva érinthetem a kérdést, azokra a tapasztalatokra támaszkodva, amelyeket néhány ország levéltárügyét többé-kevésbé megismerve szereztem. Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban szerzett tapasztalataimról kívánok beszámolni, minthogy a közelmúltban, hivatalos kiküldetésben, a Ford Alapítvány vendégeként, csaknem fél esztendőt töltöttem ebben az országban, azzal a céllal, hogy levéltárainak életét és munkáját tanulmányozzam. Ahhoz, hogy teljesen megismerjem, még ez a viszonylag hosszú idő is rövidnek bizonyult. Arra azonban elég volt, hogy beletekinthessek és a látottakból nemcsak érdekes, hanem hasznos tanulságokat is levonhassak. A levéltárak fejlődése mindenütt a világon összefonódott az írásbeliség fejlő- í désével, függvénye volt annak. Amíg nem voltak iratok, nem voltak az iratok őrzé- | sere hivatott levéltárak sem. Az írásbeliség kibontakozását követte nyomon a levél- Ï tárak kialakulása, ha nem is közvetlenül. Amíg az írásbeliség gyér volt, amíg csak a legfontosabb jogügyleteket örökítették meg írásban, e néhány iratnak az őrzésére nem volt szükség külön levéltárakra. Ezeket a jogbiztosító iratokat tulajdonosuk együtt őrizte egyéb értékes tárgyaival, könyveivel, ékszereivel stb. A levéltárak bölcsői a kincstárak voltak. Iratok, könyvek és ékszerek, valamint egyéb értéktárgyak közös őrzésének hagyománya ma is él, nemcsak mint emlék, hanem mint nagyon is eleven valóság, amely sok gondot és nehézséget okoz a levéltáraknak. E gondok és nehézségek főleg két vonatkozásban jelentkeznek: a levéltárak szervezetét és gyűjtőkörét illetően. A levéltárak a világ számos országában még ma is szervezetileg összefüggenek a könyvtárakkal és a múzeumokkal. Ez a szervezeti összefüggés különböző formákban jelentkezik. Érdekes és érdemes lenne külön tanulmányban megvizsgálni ezeket a különböző szervezeti formákat. Van, ahol csak a könyvtárakkal, van, ahol csak a múzeumokkal vannak közös szervezetben a levéltárak, másutt könyvtárakkal és múzeumokkal egyaránt. Van, ahol csak a felső igazgatás szerve közös, van ahol a levéltárak részei — és nem is mindig egyenrangú részei — a könyvtáraknak vagy a múzeumoknak. Lemondva arról, hogy a rendkívül tarka képet mutató nemzetközi helyzetet e vonatkozásban akár csak vázlatosan is elemezzem, csupán két hazai példára hivat1*