Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Jenei Károly: A Pénzintézeti Központ szerepe a Magyar Tanácsköztársaság bankrendszerében / 37–55. o.

38 Jenéi Károly jegyzett 3 millió К értékben. A 128 millió K-t kitevő saját tőke megfelelő anyagi erőt biztosított ahhoz, hogy a PK alapszabályszerű hivatásának eleget tehessen, az intézmény fenntartási költségeit megkeresse és az üzletrészek után szerény osztalékot fizessen.

2 Az üzletrésztőkének az eredete, összetétele a szövetkezet irányítását és szervezetét illetően az állami befolyásnak tág teret biztosított. Az állam élt is a lehetőséggel, így az igazgatóság elnökét a pénzügyminiszter előterjesztésére a király nevezte ki. A tizennyolctagú igazgatóság hat tagját pedig a közgyűlés a pénzügyminiszter tizenkét jelöltjéből választhatta meg. Ezenkívül négy igazgatósági tagot az Igazságügy-, Pénzügy-, Kereskedelem- és Földművelésügyi Minisztérium delegált. A PK irányító és végrehajtó apparátusa közvetlenül a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a következő szervezeti egységekből állt: Igazgatóság, választmány, felügyelőbizottság, ügyvezetőség, titkárság, hitel-, kisipari, konverziós-, osztálysorsjáték-, revizori-, felszámoló-, jogügyi osztály, számfejtőség, folyószámla, könyvelőség, levelezés és gondnoki hivatal. Az intézet anyagi eszközeivel és jól megszervezett apparátusával közel hároméves fennállása alatt eredményes munkát végzett. Revíziós tevékenységét fokozatosan kiterjesztette. Több válságos helyzetbe került pénzintézet szanálását sikeresen befejezte. A kormányzat megbízásából új üzletágakat vezetett be. Ezek közül említést érdemel az osztálysorsjáték üzlet, kincstárjegykölcsönök elhelyezése, a kisipari hitelakció és a közalkalmazottak adósságrendezése. A világháború utolsó éveiben a pénzügyminiszter a PK-t a háborús gazdasági központok ügyvitelének az ellenőrzésével bízta meg.

3 2. A Pénzintézeti Központ átszervezése a Tanácsköztársaság alatt Mikor a tanácshatalom 1919. március 21-én a gazdaságilag meggyengült, a világháborúban végsőkig kimerült és külpolitikai válsággal küzdő ország sorsának az intézését kezébe vette, első lépésének tekintette a kapitalista bankok köztulajdonba vételét, hogy a termelést a termelő eszközök társadalmi tulajdona alapján a finánctőke kizárásával szervezhesse meg. A Forradalmi Kormányzótanács ezért azonnal zárolta a banktőkét, majd ezt követően március 22-én a hajnali órákban a Vörös Gárda egységei megszállták a budapesti nagybankok épületeit és mindenütt őrséget állítottak a pénztárak s páncélszobák bejárata elé.

4 A PK szocializálása csak formális jellegű volt, mert az üzletrésztőke, a pénzintézetek csekély részesedésétől eltekintve úgyis állami érdekeltséget képviselt. Az intézet bizalmi testületének képviselői, ettől függetlenül március 22-én a reggeli órákban tájékozódás végett a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületébe siettek, ahol Varga Jenő és Székely Béla pénzügyi népbiztosok a szakszervezet vezetőivel egyetértésben a bankokhoz ellenőrző megbízottakat küldtek ki. A népbiztosok a PK ügyvezetésével dr. Miklós Armandot és Gyulay József cégvezetőt bízták meg. Ugyanakkor az igazgatóság és igazgatósági elnök működését megszűntnek nyilvánították és az intézet élére kor2 Országos Levéltár (OL) Z9—2—1.: alapítási ir. 3 PK 1918—1919. évi üzleti jelentése. Nagy Magyar Compass 1918—1920. Bp., 1921.79—80. o. A PK első elnöke dr. Schmidt József ny. államtitkár volt, a vezérigazgatói teendőkkel dr. Schober Bélát bízták meg. Az intézet igazgatói Gerlóczy Béla, Pásztor Miksa és Windisch Herman, h. igazgatói Ámon Károly, dr. Berger Gyula, dr. Katona Lajos, dr. Nyáry Jenő, Palotai Géza és Szunybgh Szabolcs. 4 Magyar Nemzetgazda 1919. 13. sz. „Fővárosi pénzintézetek a diktatúra alatt."