Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Padányi Gulyás Gyuláné: La Gazette des Archives, No. 55–63. (1966–1968) / 375–379. o.

Folyóiratszemle 377 érdeklődésének felkeltése, nem pedig a töríénetkutató-gárda nevelése; ez az egyetemekre váró feladat. Szerző a levéltárak nevelői szerepének megkönnyítésére, a levéltári propaganda jobb megszervezésére megszívlelendő szempontokat sorol fel, — A közigazgatási felsőbb hatóságok és a levéltár együttműködésének tapasztalatai címmel ROBERT FAVREAU elkészíti három esztendő mérlegét és értékeli működését annak az 1963 óta mintegy 30 alkalommal ülésező minisztérium- és levéltár közi szakbizottságnak, amely a központi szervezési és módszertani hivatal égisze alatt a minisztériumok növekvő irattermelése súlyos problémáit hivatott megoldani. Az értekezletsorozat első gyümölcse az volt, állapítja meg Favreau, hogy a magasállású minisztériumi tisztviselők ma már egészen új szemmel nézik az ügyvitelben már nem használatos iratanyagot, méltányolva annak történeti értékét. A helyhiány enyhítésére az irattermelő szerveknél végre megkezdődhetett a helyes módszeres rendezés, selejtezés,— utóbbiban azonban a mikrofilm egyedül üdvözítő voltát már csak néhány helyen (pl. a posta és távközlés minisztériumában) hangoztatják. A kettős felelősség elvének gyakorlati megvalósítása során tisztázódott : az irattermelő szerv ügyviteli használata alatt felelős az iratért, utána a levéltár veszi át a teljes felelősséget. Szerző — egyébként megyei levéltárigazgató — a francia levéltárak hagyományos rendszerezési keretének sémáját revideálandónak tartja: közelebb kell hozni őket a bekerülő anyaghoz. Szükségesnek tartja a gyors segédkészítést is : ha minőségileg gyengébb is, de még mindig jobb, mint várni a majdan elkészülő tudományos igényű segédletre. — XAVIER Du BoiSROUvRAY rövid, drámai hangú beszámolóban vázolja egy magánkézben levő gazdasági levéltár: a Pont-à-Mousson-i Vas- és Gépgyárosok Társasága iratanyagának helyzetét. A művészettörténeti becsű Ars-i kastélyban elavult módszerekkel, megfelelő berendezés és biztonsági felszerelések nélkül őrzik a nagyjából rendszeres időközökben (negyedévenként) beérkező iratanyagot: a Társaság központja fenntartja magának a kutatási engedély jogát, gyakorlatilag semminemű kutatást sem engedélyez. A cég centenáriumát ünneplő luxuskiadványhoz bőséges levéltári forrásanyagot használtak fel: ez azt bizonyítja, hogy a dokumentumok történeti értékével tisztában lehetnek. Szerző az illetékes szervek belátására, korszerűbb, áldozatkészebb intézkedéseire hivatkozva reméli az értékes magánlevéltár sorsának jobbrafordulását. — A Varia rovatban ezúttal egy megyei levéltárigazgató a régi iskolakönyvek megmentésének problémáját veti fel. Véleménye szerint a neveléstörténet számára oly becses iskolakönyveket mindenképpen meg kell menteni, s nem várhatjuk meg az alapkérdés eldöntését : a levéltár vagy a könyvtár feladata-e az ilyen anyag begyűjtése. — Igen érdekes és számunkra is tanulságos CHRISTIAN WOLFF Bas-Rhin megyei levéltáros rövid cikke a genealógiai kutatók számának gyors megnövekedéséről (a cikket a Levéltári Szemle 1970. évi 2. száma fogja ismertetni). — A kötetet néhány figyelemreméltó szakkönyvismertetés zárja. — No. 58.: JEAN CAVTGNAC a megyei levéltárak В sorozatát képező pénzverdéi fondokról szóló tanulmányában a részletes történeti ismertetést a párizsi, valamint a megyei levéltárakban őrzött ilyen jellegű levéltári anyagokat áttekintő kimutatással egészíti ki. — MARIE-THÉRÈSE CHABORD arról számol be, hogy az Organisation international des réfugiés (O.I.R.), amely 1948-tól 1953-ig működött Genfben, az ENSZ égisze alatt, iratanyagát fokozatosan beszállította a párizsi országos levéltárba. A jogutód szerv még igényt tartott az iratok egy részére. Továbbiakban szerző részletes történeti áttekintést nyújt a nemzetközi menekültügyi szervezetről, amely 1921 óta több szervezeti változás után az O.I.R.-ban nyert egységes felállítást, ennek feloszlatása után pedig több európai és amerikai szervezet vette át feladatait. A levéltári anyagot speciális történész-szekció vette gondozásba, kialakította mesterséges rendjét, segédleteit; az anyag jelenlegi állapotában nem tükrözi a keletkezés szerves rendjét vagy az iratokat létrehozó szerv valóságos ügyvitelét. — A Varia rovat felveti a magnetofonszalagra rögzített adatgyűjtés levéltári szerepét, illetőleg az ilyen anyag hovátartozandóságát, őrzési problémáit. — A francia levéltárosok XIV. országos kongresszusáról szóló sommás beszámoló után a francia levéltárosok baráti és szakmai egyesülete közgyűléséről szóló tudósítást olvashatjuk. A levéltárügyi, archivisztikai kézikönyv szerkesztőbizottsága gyakorlatilag befejezte a szerkesztés munkálatait és a négy fő részből álló kötet (általános, speciális archivisztika, a levéltáros szerepe a tudományos életben, a levéltári dokumentumok őrzésének anyagi problémái) 1967 októberében nyomdába kerül. Az 1967. év központi kérdését (a levéltári kutatás) a kérdőívekre beérkezett válaszok és tíz regionális értekezlet vitaanyaga alapján taglaló referátum a nézetek változatosságát tükrözi.. Talán csak a mikrofilmmel szembeni bizalmatlanság mondható általánosnak. (Csakis a külföldre történő iratkölcsönzés esetén javasolják egybehangzóan ezt a megoldást.) Az 1968-ban tanulmányozandó főkérdés körül élénk vita alakul ki, végül a legújabbkori levéltárak kezelésének problematikáját fogadják el a kérdőív tárgyául. Az elektronika és a mekanográfia levéltári felhasználásával, valamint a levéltári személyzet szakmai képzésével egyelőre külön szakcsoportok foglalkoznak. E témák országos szintű megvitatására később kerül sor. — A kötetet történeti szakmunkák ismertetései egészítik ki. — No. 59.: PIERRE BOISARD a selejtezés problémáit tárgyalva hiányolja, hogy a főiskoláról kikerülő ifjú levéltáros megtanulja a régi fondok tiszteletét, azonban a modern levéltári anyag problémáitól távol marad. Az egyes iratokig lemenő, aprólékos selejtezés rendkívül időigényes feladat lévén, csakis akkor