Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban : az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve / 325–352. o.

Bányapolgárok, a forradalomban _^ 333 országi és a nagybányai kerületekben felállított elveket. Azt javasolta, hogy ezeket országosan léptessék életbe s az olvasztás kérdéseire biztosítsanak a bányabirtokosoknak befolyást. Ennek érdekében az ércbeváltás és olvasztás ügyét ki kellene vermi a kincstári bányaigazgatóságok kezéből és a bányászati egyletekre bízni, amelyekben mind a kincstári, mind a magánbányabirtok megfelelő képviselettel bírna. A szakosztály felhívta még a pénzügyminiszter figyelmét a kohók szaporításának és Budapesten egy bányatermékeladási ügyvivőség felállításának szükségére. A harmadik szakosztály, amelynek a bányászati tudományos iparegylet kérdésével kellett volna foglalkoznia, a maga munkálatával nem készült el, ami annál kevésbé csodálható, mert hiszen tagjai egy kivételével, valamelyik másik szakosztálynak is tagjai voltak." A közgyűlés harmadik s egyben utolsó ülésére május 19-én került sor. Ezen a közgyűlés magáévá tette az elkészült szakosztályi jelentéseket s elhatározta, hogy azokat a pénzügyminiszter elé terjeszti. Az idő rövidsége miatt (az értekezletet aznap be kellett fejezni) úgy határoztak, hogy a helyi sérelmeket és kívánságokat a küldöttek közvetlenül a pénzügyminiszterhez adják be. Trangous ezen az ülésen olvasta fel Kossuth levelét, amit a jelenlevők örömmel fogadtak, s ezek után az ülés eloszlott. Trangous beváltotta a közgyűlésnek tett ígéretét: június 9-én utasította a pénzügyminisztérium gazdászati hivatalát, hogy a bányászati értekezlet jegyzőkönyvét az egyetemi nyomdában magyar eredetiben és német fordításban nyomassa ki, mégpedig a magyar szöveget 200, a német nyelvűt 300 példányban.

18 A nyomtatott példányokat július 4-én küldte szét a négy bányakerületbe, a bányatársulatok közötti szétosztás végett.

19 A szénbányatulajdonosok a maguk bizottságának német nyelvű jegyzőkönyvét külön is kinyomatták, Beimel József nyomdájában,

20 nyilvánvalóan azért, hogy követeléseiket propagálják. A bányászati értekezlet eredményeinek, kihatásainak részletes vizsgálata meghaladná e rövid tanulmány kereteit, amelynek célja csupán az értekezlet jegyzőkönyvének jobb megértését szolgálni. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, éppen forrásunk helyes értékelése érdekében, hogy bár az értekezletet követő hónapok politikai fejleményei a jegyzőkönyvben megfogalmazott célok megvalósulását nagyrészt hosszabb időre elodázták, a magyar kormány és elsősorban Kossuth pénzügyminisztériuma e célok megvalósítását nemcsak maga elé tűzte, hanem annak érdekében meg is tette, ami a körülményekhez képest tőle tellett. A hazai bányászati viszonyok polgári jellegű átalakítása terén a magyar kormánynak elsősorban azokat a politikai feladatokat kellett megoldania, amelyeket számára az áprilisi törvények előírtak. Ezek a törvények megszüntették a kiváltságokat, eltörölték a földesúri törvényhatóságot és mindenkit a polgári törvényhatóságnak vetettek alá. így megszűntek a bányászszemélyek kiváltságai is, valamint a kincstárnak azok a közigazgatási és bírói funkciói, amelyeket földesúri jogon gyakorolt. A bányászszemélyeknek a polgári törvényhatóság alá rendelése a bányavárosokban is súrlódásokkal járt, még inkább ez volt a helyzet a bánsági bányavidéknek a megyei hatóság alá rendelésével kapcsolatban. Hiába óvott Szentkirályi Zsigmond attól, hogy a bányavidék közigazgatását a megyei tisztek kezébe adják, a törvény értelmében a bányavidék különállásának meg kellett szűnnie. A bányászoknak a polgári törvényhatóságok alá rendelésével párhuzamosan történt a bányatörvényszékek átszervezése. Kossuth május 26-án közölte a bányakerületekkel, hogy az egész kamarai tisztviselői kar kivétetett a bányatörvényszék hatásköre alól és a helyileg illetékes bíróság iurisdictiojának rendeltetett alá. Ugyanakkor megkezdték a bányatörvényszékek függetlenítéséről szóló közös pénzügy- és igazságügyminiszteri rendelet előkészítését. Ez a Kossuth Lajos és Deák Ferenc által 1848. június 17-én aláírt rendelet — hivatkozva a gyakori törvényhatósági súrlódásokra, amelyek abból keletkeztek, hogy a bányatörvényszékek nélkülözték a bírói hatóságot megillető függetlenséget — előírja, hogy a bányatörvényszékek ezentúl önállóan, a kerületi bányafőigazgatóságtól tökéletes függetlenségben bíráskodjanak. Ezért a Selmecbányán működő kerületi bányatörvényszéket feloldja a főkamaragrófi hivataltóli függéstől, a többi kerületben pedig megszünteti a főbányahivatalok által eddig gyakorolt bíráskodást, s elrendeli ezektől külön kerületi bányatörvényszékek felállítását. Ugyancsak sor került — államérdekből — a bányatermékárulás szabályozására : a minisztérium a pesti Kappel cégre ruházta a magyarországi bányatermékek árusításának jogát. A gazdasági jellegű reformok előkészítése a független magyar pénzügyigazgatás részéről alapos, körültekintő munkát igényelt. Ilyen jellegű, az értekezlet által kijelölt irányba mutató lépések történtek a felsőmagyarországi bányapolgárok egylete új alapszabályainak jóváhagyásával, a beváltási 18 OL H 27. Osztályigazgatói iratok, 1848. évi 80. sz. 19 OL H 27. Osztályigazgatói iratok, 1848. évi 103. sz. 20 Egy példánya az Országos Széchenyi Könyvtár Aprónyomtatványtárában, 1848. május 16-i keltezés alatt.