Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Bányapolgárok a forradalomban : az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve / 325–352. o.
FORRÁSKÖZLÉS BÁNYAPOLGÁROK A FORRADALOMBAN Az 1848. évi országos bányászati értekezlet jegyzőkönyve Történetírásunk ma még távol áll attól, hogy 1848 hazai történetét, s ezen belül az egyes társadalmi osztályoknak és rétegeknek a polgári forradalomhoz való viszonyát, abban elfoglalt helyét minden részletében pontosan fel tudná vázolni. A Kossuth Lajos által 1848 májusában összehívott országos bányászati értekezlet eredeti szövegében eddig ismeretlen jegyzőkönyvének közreadását mindenekelőtt az indokolja, hogy belőle képet nyerhetünk a hazai társadalom egy gazdaságilag jelentős rétegének a forradalom egyik legkritikusabb időszakában elfoglalt álláspontjáról, félelmeirő és törekvéseiről. 1 A Habsburg birodalom bányaiparának felvirágzását az 1848-at megelőző évtizedekben főként a feudális államberendezkedés s az államkincstár által alkalmazott korszerűtlen gazdaságpolitikai elvek gátolták. Magyarországon ezt a gátló hatást még fokozta az uralkodó és a rendek antagonizmusa, amely e téren minden reform létrejöttét lehetetlenné tette. így a bányajog szabályozására irányuló törekvések Magyarországon évtizedeken át sikertelenek maradtak. Az új bányászati törvény előkészítésére az 1790/91-i országgyűlés által kiküldött bizottság nagyrészt bányakincstári hivatalnokokból állt, s ennek megfelelően az általuk kimunkált tervezet szorosan simult a Miksa-féle bányászati kódexhez. Az 1827. évi országgyűlés ezt a törvényjavaslatot nem találván kielégítőnek, új bizottságot küldött ki, amelyben a kincstár képviselőit már a rendeket képviselő tagok majorizálták. Az ekkor létrejött új törvényjavaslaton ennek eredménye meg is látszik: a kincstári érdekeket előtérbe állító első javaslattal szemben ebben már a földesúri érdekek dominálnak. Az 1843/44. évi országgyűlés ez utóbbin liberális szellemű módosításokat hajtott végre. A királyhoz jóváhagyás végett felterjesztett törvényjavaslat a kincstári bányászatot már teljesen megfosztja addig élvezett különleges előjogaitól, mintegy a magánbányászattal egyenlő jogú partnernek tekinti. A bányavámot ez a javaslat — a kincstár által követelt egytizeddel szemben — ismét a kibányászott ércásványok egyhuszadában állapítja meg, a vasat és a timsót pedig a bányavámtól teljesen mentesnek nyilvánítja. Kimondja, hogy a bányavám természetben adandó ki a bánya helyszínén, az elválasztott ásványból. Megtiltja az aranynak és ezüstnek az országból való kivitelét. A bányabíráskodást a kor követelményének megfelelően különválasztja a kincstári bányák igazgatásától és függetlenné teszi : megállapítja a bányaszékek önállóságát és tagjaik választásába befolyást enged a bányapolgároknak. A birtokos nemesség érdekeit helyezi előtérbe a polgári tőke érdekeivel szemben, amikor kimondja, hogy a kőszén a földesúri birtok tartozéka, s nem számít a királyi adományozás alá eső bányatárgyak közé. — Az országgyűlés hiába várt ennek a törvényjavaslatnak a szentesítésére, a javaslat nem lépett törvényerőre. A bányajogi kérdéseknek az országgyűlésen való tárgyalása és a rendi kívánságoknak megfelelő törvényjavaslat megalkotása azzal az egy eredménnyel járt, hogy a bányavárosok és a bányapolgárok álláspontja a kincstárral szemben megmerevedett s közülük sokan a vitás kérdések végleges eldönté1 Jakab Elek ismerte és használta a jegyzőkönyvet. (Emlékbeszéd Szentkirályi Zsigmond fölött. Értekezések a társadalmi tudományok köréből. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. Bp. 1877, 23—31. 1.) Az általa adott kivonat azonban túlságosan sommás és pontatlan ahhoz, hogy mai történetírásunk igényeit kielégíthesse, belőle a bányapolgárság különböző rétegeinek bizonyos pontokon egymással is ütköző követelései nem világosodnak meg. — A jegyzőkönyv eredeti, kéziratos példánya az 1848/49-i minisztériumi levéltárban nem található, s hazai közgyűjteményeinkben a nyomtatott szövegnek sem sikerült nyomára bukkannom. A Selmecbányái bányászati levéltárban (Űstredny bansky archív, Banská Stiavnica) azonban megmaradt a kinyomtatott jegyzőkönyv néhány példánya. Felkutatásukért köszönettel tartozom Vojtech Bolerázsky úrnak, a levéltár munkatársának. 9 ;: "
