Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

316 Borsa Iván levéltár, a Pongrácz levéltár is elpusztult. így ezekkel az oklevelekkel kapcsolatban is felmerült az igény, hogy az immár egyetlen maradványnak tekintett mikrofilmek nagyításai ugyanolyan módon kezeltessenek, mint az Országos Levéltárban elpusztult okleveleké. Örvendetes véletlennek köszönhető, hogy az elpusztultnak hitt oklevelek felbukkantak.

75 Ez az előre nem látott és nem remélt körülmény utólag idézte elő, hogy jelenleg a Diplomatikai Levéltár egy tömbben 498 olyan oklevél fényképét őrzi, amelynek eredetije más intézmény birtokában van. A század első harmadában ugyan több ízben előfordult, hogy a gyűjteménybe másutt őrzött oklevelek másolata vagy fényképe került be,

76 ezt azonban nem lehet a gyűjtemény tervszerű és tudatos fejlesztésének jeleként felfogni, de nem lehet elmarasztalni a Pongrácz-oklevelek fényképeinek besorolóit sem utólag másképpen minősülő cselekedetük miatt. A Diplomatikai Levéltár egységes jellege ezektől a kivételektől nem szenved olyan méretű kárt, ami indokolttá tenné a gyűjteményből történő kiemelésüket. Az elpusztult oklevelek fényképeit 1953-ban ismét a szabványosnak mondható növedék követte. Vétel, ajándék vagy letét útján bekerült, továbbá különböző — túlnyomó többségben családi eredetű — fondok rendezése és kutatása során előkerült oklevelek. Sajnos az egyes családi levéltárakból előkerült oklevél elhelyezésénél talán túlságosan érvényesült a minél előbb történő elhelyezés szempontja, s ennek következtében egy-egy családi levéltár oklevelei az indokoltnál több részletben kerültek be a Diplomatikai Levéltárba (pl. Batthyány, Zichy—Meskó, Szilassy). A szokványostól eltérő egységek száma az utolsó másfél évtizedben viszonylag kevés. Ez időszakban történt meg a Tabula provinciális Acta post advocatos című állagának átnézése a Mohács előtti oklevelek feltárása érdekében. A fentiekben

77 már szó volt arról, hogy a Diplomatikai Levéltár felállításakor érvényesült felfogás nem tartotta lehetségesnek, hogy az ügyvédek után maradt iratok között található oklevelek onnan kiemeltessenek. Háromnegyed évszázad alatt a felfogás változott, s a magánjogi alapokon nyugvó meggondolások elhaltak, így már nem volt akadálya az oklevelek felkutatásának és kiemelésének. Ugyanez volt a helyzet a Táblai perek esetében is. — A hétköznapitól eltérő növedékek között kell megemlíteni újabb oklevélfényképeket is, amelyek ugyancsak elpusztult oklevelekről készültek. A Batthyány család körmendi levéltárában az Országos Levéltár kiküldöttei 1935-ben több száz Mohács előtti oklevelet vettek mikrofilmre. Ezekről a felvételekről fényképek készültek, amelyek az Országos Levéltár fényképtárát gazdagították. A sok károsodást szenvedett körmendi levéltár bekerülvén az Országos Levéltárba, a megmaradt okleveleket a levéltár rendezése során kiemelték és elhelyezték a Diplomatikai Levéltárba. A levéltárrendezés befejeztével megállapítható volt, hogy az Országos Levéltár annak idején közel 300 olyan oklevélről készített fényképmásolatot, amelynek eredetije a levéltárral együtt nem került be az Országos Levéltárba. Ezeket az okleveleket megsemmisültnek lehetett tekinteni, így — miként a Magyar Nemzeti Múzeum elégett oklevelei esetében történt — kézenfekvő volt az elpusztult oklevelek fényképeit elhelyezni a Diplomatikai Levéltárban (DL 104 875—105 151). Minthogy az elmúlt években az egykor gazdag körmendi levéltár kisebb-nagyobb töredékét Körmend és a környező helységek lakosai több esetben felajánlották az Országos Levéltárnak vagy más állami intézménynek, s feltehető, hogy még további töredékek előkerülésével lehet számolni, felmerülhet az aggály, hogy nem volt-e korai ezeknek 75 Lásd a 73. jegyzetet. 76 Lásd 42—44. jegyzetnél írtakat. 77 Lásd a 18. jegyzetnél írtakat.