Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.
310 Borsa Iván céljára, ami még helymegtakarítást is eredményezett, mert az addig 432 dobozban elhelyezett oklevelek az új rendben mindössze 383 dobozt igényeltek, c) a megadott jelzetű oklevél kikeresése a sorszám alapján közvetlenül, a számkönyv használata nélkül vált lehetségessé, d) a Diplomatikai Levéltár törzsének létrehozása után a gyűjteménybe együttesen bekerült, gyakran azonos provenienciájú oklevelek ismét együvé kerültek, s e) lehetővé vált, hogy új gyarapodásnak a gyűjteménybe történt besorolásakor az egyazon fondból egy időben kikerült oklevelek a Diplomatikai Levéltáron belül továbbra is együtt maradjanak. Ez utóbbi lehetőségnek a biztosítása leszerelte azokat az ellenvetéseket, amelyek ugyan hajlandók voltak elfogadni azt, hogy egy levéltári fondból a Mohács előtti anyag központi gyűjteménybe kerüljön, de nem nézték volna jó szemmel, hogy az egyazon fondból — főleg az egyes családi levéltárakból — kikerült oklevelek keltezésüknek megfelelően a gyűjteményen belül szanaszét helyezkedjenek el. A Diplomatikai Levéltár 1948 nyarán, okleveleinek a fentiek szerint történt átrendezése után 66 alkalmassá vált arra, hogy befogadja a hatalmas új növedéket, s ezután az új növedék okleveleit kellett megfelelően előkészíteni a besorolásra. Az akkor (1949) besorolásra váró oklevelek száma 50 000 körül járt. Az okleveleknek mintegy kétharmada a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályával került az Országos Levéltárba, a többi az Országos Levéltár különböző állagaiból származott. Eredetüket tekintve három esoportba voltak sorolhatók: a) A Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyaga. b) A Magyar Nemzeti Múzeumban elhelyezett családi letétek. c) Az Országos Levéltárban elhelyezett családi levéltárak és egyéb állagok. Az Országos Levéltárba egységes időrendben bekerült múzeumi Törzsanyag már nem volt egységes gyűjtemény, mert — mint már szó volt róla — rendezésének jegyében egykor összefüggő fondokat illetőleg fondtöredékeket emeltek ki és ezek okleveleit eredeti jelzetrendbe sorolták. Az így „kirobbantott" fondok ill. fondtöredékek két csoporta oszlottak. Az egyik csoportba azok voltak sorolhatók, amelyek nagyobb számban és viszonylagos teljességgel mutatták az egykor a Törzsanyagba beosztott fondot, a másik csoportba pedig azok tartoztak, amelyek csupán kisebbnagyobb töredékek voltak. Ez utóbbiak 67 fenntartása nem látszott indokoltnak, ezért visszakerültek a Törzsanyag időrendjébe eredeti helyükre, de hogy a kiválasztásukkal járt munka ne menjen veszendőbe, jegyzék készült a visszaosztott oklevelekről jelzetük szerint, s a jegyzék utal arra a keltezésre, amely alatt a Törzsanyagba visszaosztott oklevelek megtalálhatók. 68 E munka elvégzése után a Magyar Nemzeti Múzeum Törzsanyagának Mohács előtti része két csoportra tagolódott : a) a szoros értelemben vett Törzsanyagra és b) 7 levéltár kiemelt okleveleire. A szoros értelemben vett Törzsanyagon belül az oklevelek időrendben míg a kiemelt levéltárakon belül jelzetrendben helyezkedtek el. ee A sorszám szerinti rend bevezetése egyszersmind megkönnyítette az állomány ellenőrzését. Az új rendbe történt átrakás kapcsán állományrevízióra is sor került. (OL, Y 7, 1948: 456). 67 Beleznay, Bertóthy, Bükk, Czeglédy—Meskó, Gorzó, Nyáry (bagonyai), Orosz, Zárka és Zobothin családok levéltártöredéke, az Oroszlánkői uradalom két oklevele és a Sólyom—Fekete oklevélgyűjtemény. 68 Lásd az ún. szürke könyv (Q 282, 19. sz.) 93—99. lapjait.
