Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

298 Borsa Iván Olyan esetben, amikor munka közben új növedék érkezett, akkor a növedékkel ugyanúgy jártak el, mint a többi oklevéllel, vagyis megoldották az oklevelek keltezését, megírták az időrendi mutatólapokat, beborítékolták az okleveleket és a borítékra is rávezették az oklevelek évszámát, majd a legrégibb oklevél dátuma szerint időrendbe rakták az okleveleket. Megszakították a jelzetelés folyamatát és a növedéknek azt az első részét, amely a már feldolgozott anyagba volt beillesztendő, egy tagban mint pótlást piros tintával jelzeteitek és osztották be az időrendnek megfelelően, a többi oklevelet viszont beosztották a Lymbus-ba a megfelelő dátum alá.

29 Az időrendbe rakott oklevelek számozása a 432. dobozban a 24 323-as számmal ért véget. Ehhez járult még 59 darab menetközben adódott pótlás, s 24 382 egységgel megszületett a Diplomatikai Levéltár törzse, a Diplomatikai Levéltár felállítása 1882 februárjában befejeződött.

30 A Diplomatikai Levéltár gyarapítása 1934-ig Jóformán be sem fejeződött a Diplomatikai Levéltár felállítása, felmerült a gyűjtemény gyarapításának kérdése. Általánosan elfogadottá vált, hogy az Országos Levéltár állományába tartozó, 1526. augusztus 29-ig keletkezett valamennyi iratnak a Diplomatikai Levéltár állományába kell tartoznia. Kivételt csak a gyűjtemény létrehozásakor jogi megfontolásból kivett állagok (Táblai prek, Acta post advocatos) jelentettek. E felfogás szükségszerű következménye volt, hogy ha az Országos Levéltár valamelyik állagában Mohács előtti irat került elő, vagy ha az Országos Levéltár állományába újonnan ilyen korú irat került, annak a Diplomatikai Levéltár állomáa 29. doboz közben 9, a 31. doboz közben 24 darab. (Ezek az 1300-as év utáni év nélküli, 13. századvégi oklevelek.) A gyűjtemény végefelé a pótlások így alakultak: A 362. doboz befejeztével 12, a 375. doboz befejeztével 8, a 406. doboz befejeztével 101, a 407. doboz befejeztével 4, a 415. doboz befejeztével 16, a 417. doboz befejeztével 14 és az utolsó, a 432. doboz befejeztével 59 darab. 29 A gyűjtemény törzsének kialakítása közben érkezett két legnagyobb növedék a Teőke és a Keglevich család levéltára volt. A munka a 282. doboznál járt, amikor a Diplomatikai osztály megkapta a Teőke levéltár Mohács előtti okleveleit. A levéltár első 47 oklevelét a 282. doboz befejeztével a 13 467—13 513. jelzet alatt helyezték el, majd 13 utólag előkerült oklevél a 292. doboz után végrehajtott nagyobb pótlás elején (14 006—14018. szám) alatt került elhelyezésre. A levéltár többi oklevele immár fekete tintával írt jelzettel a rendes időrendnek megfelelő helyen kapott jelzetet. Valószínűleg a levéltár többi részének rendezése során került elő az a további 10 darab oklevél, amely a 406. doboz után készített pótlások között helyezkedik el. — A Keglevich levéltár Mohács előtti anyagának sorsa hasonló volt. A jelek szerint itt a levéltár alaposabb rendezésen ment át és nem kellett annyi, rövid idő alatt előkerült új darabbal dolgozni. A munka a 324. doboznál tartott, amikor megérkeztek a Keglevich levéltár oklevelei. A doboz végén egy tagban beszámozták a 63 legrégibb oklevelet (16 087—16 149), majd a többit beosztották időrendileg a Lymbus-ba, s akkor számozták be őket, amikor időrendileg rájuk került a sor. — Megemlítendő, hogy mindkét levéltár okleveleit nem a Diplomatikai Levéltár dobozaiban, hanem külön dobozokban, az egyes levéltárak anyagát együtt tartva, a családi levéltár élén helyezték el. 30 A törzs felállítása után érkezett növedéícet eleinte ugyanúgy piros tintával jelzeteitek, mint a törzs menetközben kialakult pótlásait. Ez egészen a 24 603. számig tartott. Ezután már feleslegesnek tartották valamennyi növedéket piros tintával jelzetelni. Egy-egy állag saját pótlásainak kezelésénél azonban a piros tinta később is feltűnik (pl. DL 29 450).