Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I., A gyűjtemény kialakulása / 289–323. o.

A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára I. 295 matikai Levéltárba csak a levéltár kétségtelen tulajdonában levő oklevelek kerülhettek, letétek nem. Ez a felfogás a gyakorlatban érdekesen módosult. A Diplomatikai Levéltár felállítási munkája közben két jelentős családi letét került az Országos Levéltár birtokába. 1880-ban Keglevich István gróf adta át levéltárát „tulajdoni jogát fenntartva";

21 1881-ben pedig Hódossy Imre, a budapesti ügyvédi kamara akkori elnöke küldte meg „letétképpen" a Teőke család levéltárát az Országos Levéltárnak.

22 Mindkét esetben a Levéltár igen körültekintően járt el az átvétel és átvett anyag rendezése ügyében. Különösen a Keglevich levéltár esetében végeztek nagy rendezési munkát, készítettek elenchusokat és erről a tulajdonost is — egy elenchuspéldány megküldésével — tájékoztatták. Az ügyiratokban egyetlen szó nem esik arra vonatkozóan, hogy a letétek Mohács előtti anyagával kapcsolatban akár a letéteményező, akár a Levéltár bármiféle észrevételt tett volna. A beérkező letétek -Mohács előtti okleveleit a többi levéltári egységekéivel azonos módon sorolták be a Diplomatikai Levéltár állományába. Mindössze a letétek okleveleinek tárolásában volt eltérés, mert ezeket nem osztották be a többi oklevél közé, hanem együtt tartva őket a letétek élén külön dobozokban kezelték. A Diplomatikai Levéltárnak — mai szemmel nézve a Diplomatikai Levéltár törzsének — kialakítása, felállítása Óvári Lipót allevéltárnok irányításával és igen tevékeny közreműködésével közel 6 évig folyt. Ennyi időt vettek igénybe az első, 24 382 szám alatt elhelyezett levéltári anyaggal összefüggő feladatok egészen addig, amíg „szigorúan keresztülviendő rendszer szerint" megalkotott gyűjtemény darabjai megkapták végleges helyüket és jelzetüket. Óvári 1876. május 25-én tett hivatali esküt és még az évben vezetése alatt két jegyzék készült a Mohács előtti levéltári anyag felmérése érdekében. Az egyik azt tüntette fel, hogy a levéltár egyes „osztályaiban" (mai kifejezéssel: fOndjaiban) az egyes századokból, a másik pedig, hogy az egyes osztályokban az egyes évekből hány Mohács előtti oklevél vagy irat maradt fenn. A kimutatásokat a rendelkezésre álló elenchusok alapján készítette és 30 841 darabot vett számba. Ebből leszámították a csekélyebb értékű másolatokat és az 1849-ben Horvátországba elvitt iratokat, s így a gyűjtemény várható darabszámát 25 000-re becsülték. A felmérés, illetőleg a becslés igen jónak bizonyult, mert e munka elkészültével 24 382 egységgel született meg a Diplomatikai Levéltár. Nem von le a felmérés, illetőleg a becslés értékéből az a körülmény sem, hogy a végső számban olyan állagok oklevelei is bennfoglaltatnak, amelyekre a felmérés alkalmával nem gondoltak.

23 Az előkészítő munkák közé — amint erről a Századokban megjelent rövid beszámolóból értesülünk — rendezési feladatok is tartoztak. A beszámoló a pálos iratok rendezését említi. Valószínűnek látszik, hogy a II. József által feloszlatott egyes pálos rendházak akkor nem lajstromozott és teljes rendezetlenségben levő iratanyagának rendezésére és a Mohács előtti darabok kiválasztására kerülhetett sor.

24 A többi számbajövő gyűjteményes fond XVIII. századi rendezettsége és állandó használtsága valószínűsíti, hogy más rendezési feladatot nem kellett elvégezni és 21 OL, Y 1,

1. 12/1880, 35/1880, 22 OL, Y 1, I. 68/1881, 169 és 173/1881. 23 A jegyzékeket Pauler Gyula 1877. április 25-én kelt előterjesztésének fogalmazványa említi. (OL, Y 1,

1. 111/1875, 282/1877.) A jegyzékek sajnos nem maradtak fenn. 24 Az „Elenchus actorum ordinis sancti Pauli primi eremitae" című (A 2565 raktári szám) kötetben az egyes rendházak irregestrata anyagát Felhő Ibolya 1950 táján tett bejegyzései mutatják. — Az Acta Paulinorum (E 153) segédkönyvei között A 2567/a raktári szám alatt található kötet