Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Mályusz Elemér: A „csúti főesperesség” / 271–277. o.
A „CSÜTI FŐESPERESSÉG A „csúti főesperes" első és egyetlen említésével IX. Gergely pápa 1232. júl. 15-i bullájában találkozunk. Az oklevél szövegét Wenzel Gusztáv 1860-ban adta ki a pannonhalmi monostor levéltárából az Árpádkori Űj Okmánytár I. kötetében 1 , s innen közölte regesztáját 1874-ben Knauz Nándor a Monumenta ecclesiae Strigoniensis-ben. 2 Mivel a bulla félre nem érthetően tanúsítja, hogy a szóban forgó főesperes az esztergomi egyházmegye kötelékébe tartozott, 3 Knauz döntése, hogy az oklevelet figyelembe vette kiadványa összeállításánál, csak helyeselhető. Bár közelebbit nem tudott a főesperességről megállapítani, azt, ami kétségbe nem vonhatóan következik a bulla szövegéből, leszögezte: ez az egyetlen nyom, hogy az esztergomi egyházmegyében feküdt. 4 Kísérletet a főesperesség lokalizálására azonban sem ő, sem Ortvay Tivadar nem tett. 5 Bármennyire gyér legyen középköri forrásanyagunk, egyetlen megemlékezés egész főesperességről feltűnően kevés. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez az adat nem esetleges megemlékezés, mert a főesperest a magyarországi klérusnak hivatásánál fogva számon tartott tagja gyanánt sorolja fel. A nyitrai püspök és a rábaközi főesperes mellett mint harmadik delegált bírót bízza meg ugyanis a pápa, hogy járjon el a pannonhalmi monostor és a somogyi főesperesség tizedviszályában. Nevét, mint társaiét is, szokás szerint meg sem nevezi a bulla, de esetünkben ez a mellőzés csak még kétségtelenebbé teszi, hogy a főesperességnek az esztergomi egyházmegye kötelékében valóban működnie kellett. Ennek bizonyítékául még hivatkozhatunk — ha ugyan szükséges — a pontosságra, amellyel a pápa a rábaközi főesperességnek á győri egyházmegyébe tartozását megjelölte. Mivel ez a főesperesség sem megye után kapta nevét s mégis kifogástalan helyének meghatározása, nincs okunk feltenni, hogy a bullának a másik főesperesség esetében az esztergomi egyházmegyére utalása téves volna. Sorainkat kezdő történészeknek szánva tájékoztatásul, szükségesnek véljük a figyelmeztetést: Wenzel által kiadott oklevél esetében mindig ajánlatos első lépésként 1 Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály. Ví. k. 300.1. 3 I. k. 284.1. 3 fratri nostro... Nitriensi episcopo et de Chut et de Rabacuz archidiaconis Strigoniensis et Geuriensis diocesium per litteras nostras iniungimus. (Wenzel i. h.). 4 Archidiaconatum de Csut in Dioecesi Strigon. extitisse, hoc unicum est vestigium. 5 Knauz kötete indexében (630.1.) Chut címszó alatt közelebbi meghatározás nélkül egymástól elválasztva utal a főesperességet, szigetet, monostort, prépostságot, földet megörökítő lapokra, Ortvay pedig (Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. II. k. Budapest 1892. 852, 855. 1.) óvatos tartózkodással és betűhíven ragaszkodva az 1232-i adathoz, Csut, főesperes-nél Chut, archidiaconus-га hivatkozik, itt, a győri püspökség tárgyalásánál azonban érdemlegesen nem foglalkozik vele. (I. k. Budapest 1891. 318. 1.)
