Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Iványi Emma: Klapka György iratai, 1848–1892 : Párizsban élő unokájának ajándéka / 245–270. o.
Klapka György iratai 1848—1892 251 akivel Klapka francia és szard megbízásból az együttműködés érdekében több szerződést is kötött, szintén nem maga érintkezett írásban vele és a magyar emigráció vezetőivel, hanem megbízottja, Ion Balatchano útján. 28 Az uralkodók és vezető államférfiak szándékait, terveit, kijelentéseit azonban alaposan megismerhetjük a környezetükben működő benfenteseknek — külföldieknek és magyar emigránsoknak — Klapkához intézett leveleiből. S ilyen híradásokban rendkívül gazdag a levelezés. A Klapka által készített fogalmazványok és másolatok között pedig a Napóleon Jérôme herceghez, Cavourhoz és Garibaldihoz írt fontosabb leveleinek, jelentéseinek másolatai is megtalálhatók. Külön kell szólnunk a magyar emigráció vezetőinek, elsősorban Kossuth Lajosnak és a már említett Teleki Lászlónak Klapkához írt leveleiről. Kossuth itt levő leveleinek túlnyomó része Klapka tábornokhoz szól, a leveleket Kossuth legtöbb esetben sajátkezűleg írta. De van a Kossuth-levelek között néhány egykorú másolat, nem Klapkának szóló levelekről. Szokás volt az emigrációban a fontosnak tartott iratok, levelek lemásolása s aki csak tehette, igyekezett ezekből szerezni egy-egy példányt. A Klapka levéltárról készített áttekintő raktári jegyzékünkhöz külön darabjegyzéket is csatoltunk a Kossuth levelekről, a levelek időrendjében haladva s feltüntetve, hogy melyiknek van fogalmazványa vagy másolata az Országos Levéltár Kossuth-gyűjteményében s melyik jelent meg már nyomtatásban is. Ebbe a jegyzékbe felvettük azokat a Kossuth által Klapkához írt leveleket is, amelyek a fentebb említett kölcsönzés következtében a Kossuth-gyüjteményben vannak. A közvetlenül Klapkához intézett Kossuth-levelek megoszlása évek szerint a következő: 1851-ben egy, 1859-ben 14, 1860-ban 15, 1861-ben 5 (és még 8 db a Kossuth-gyűjteményben), 1862-ben 2 (és még 3 db a Kossuth-gyűjteményben), 1866-ban egy. 1851-ben Amerikába utazásának előestéjén Kossuth egy svájciakból álló lövészcsapat szervezésével bízta meg Klapkát. A politikai kapcsolatot újból 1859-ben vették fel egymással, az olasz—francia—osztrák háború előkészítése 29 és lefolyása idején, s tartották még egy ideig ezután is, addig, amíg az 1859-ben alakult Magyar Nemzeti Igazgatóság 1862 tavaszán, Klapka visszavonulásával végleg meg néni szűnt. 30 Közvetlenül a háború után, 1859—1860-ban együtt próbáltak engedélyt szerezni a francia kormánytól egy Toulouse—Algír-i távíróvezeték létesítésére, ez a tervük azonban nem sikerült. 31 1866-ban, a porosz-osztrák háború előtt, ismét kapcsolatba léptek; Kossuth ekkor hosszas közvetítések után Klapkához írt levélben 32 rögzítette változhatatlan politikai elveit, valamint a háború alatti és majd a Magyarországra való bevonulás utáni időre tervezett együttműködés feltételeit. Ez az utolsó Kossuth-levél a most kapott iratok között, bár tudomásunk van arról, hogy olykor későbben is felkeresték egymást leveleikkel. A levelek túlnyomó része ismeretlen és kiadatlan, s elmélyíti különösen az 1859—1862 közötti együttműködés (az 1859-es 28 1854-ben, 1859-ben (1. a dunai román fejedelemségekkel kapcsolatos iratokat). 29 Kossuth együttműködési feltételeiről 1. Kiss Miklósnak Klapkához írt leveleit (London, 1859. március 29. és Paris, március 31.). 30 1862. május 16-án Parisból írt levelében Irányi Dániel kétségbeesve próbálja Klapkát visszatartani a kilépéstől: „Lajossal semmi viszályod, vele mindenkor megegyeztél, valahányszor együtt tanácskoztatok, s ha egyszer-másszor nehezteltél is reá, amint találkoztatok, minden nézetkülönbség elenyészett köztetek". — A szakítás „rémítően lehangolta odahaza a kedélyeket" — írta Klapkának 1862. június 25-én. 31 Kossuth 1860. április 10-én Londonból értesítette Klapkát a végleges elutasításról; holott ettől várta a politikai cselekvőképességhez szükséges anyagi függetlenséget. 32 Firenze, 1866. július 4.
