Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Vörös Károly: A mikrofilmpublikációhoz / 233–243. o.

A mikrofilmpublikációhoz 235 képest jelentősen megnövekedett munkaigény, részint a nyújtható információ még így is elégtelen volumene miatt a kérdés megoldásához nem segítettek hozzá. A megoldás legújabb útjaként ekkor kezdett jelentkezni és elterjedni a forrásanyag egészének mikrofilmre vétele és bizonyos hagyományos formákban kiadott tájékoztató és magyarázó apparátussal együtt a hagyományos forráskiadványok módjára kereskedelmi forgalomba történő bocsátása. Az új megoldás az USA-ból indult ki és legalábbis problémaként energikusan jelentkezik még ott is, ahol általános bevezetésétől még ma is húzódoznak. 1960 júliusában e sorok írójának a hazai kutatások forrásellátásának céljaira mikrofilmes forráskiadásra tett javaslatát a Magyar Történelmi Társulat forráskiadási ankétján még csak a komolytalan kuriozitásnak kijáró elnéző mosoly fogadta,

1 — ma már levéltári szakfolyóiratunk hasábjain tárgyalt problémává vált, sőt egy, a kérdést a helyszínen, Amerikában is tanulmányozni lehetőséget nyert levéltáros, a Nemzetközi Levéltári Tanács e kérdés tanulmányozására kiküldött bizottsága titkárának cikkéhez

2 szólhatunk hozzá. Kiindulásul osztva e cikk szerzőjének azon véleményét, hogy az ilyen módon történő forráskiadás ellen felhozott elvi érveket jórészt a kötekedés és az akadékoskodás szférájába kell utalnunk. 2. Fejtegetéseinket a továbbiakbairmost már csak a mikrofilmen történő forráskiadás, a mikrofilm publikáció hazai lehetőségeire irányítva úgy véljük, ennek jelentőségét nem kell bővebben fejtegetni. Mind a hazai történeti kutatások, mind a magyar történetnek a világszerte folyó egyetemes történeti kutatások körébe való fokozott bekapcsolása szempontjából jelentősége rendkívüli. A mikrofilmezett forrásanyag, amely az ország legnagyobb vidéki kutatási központjaiban mindig rendelkezésére áll a kutatónak; amelyet könyvek módjára lehet kölcsönözni, bármilyen kis helységben működő intézménynek, sőt akár magánszemélynek is; s amelynek a munkájához szükséges darabjairól a kutató számára egyszerűen és gyorsan készíthető másolat vagy nagyítás, — rendkívüli segítséget nyújthat vidéki, erejét sokszor (és éppen a forrásanyag hiánya, vagy nehezen, és kutatási idejének korlátai folytán korántsem kielégítő mennyiségben hozzáférhető volta miatt) képességei és színvonala alatti munkákba beleölni kénytelen potenciális kutatói gárdánk számára. A kutatói gárda ilyen kitágításával a mikrofümpublikáció nagy segítséget nyújthat a történettudományunk előtt álló nagy és lényeges feladatok megoldásához, sőt — s talán mindennél hatékonyabban is — a kutatási hajlam és kedv meghatározott irányokba való tereléséhez is azáltal, hogy a teljes forrásanyagra támaszkodó teljesértékű munka lehetőségét biztosítja felhasználója számára. Ugyanígy nagy jelentőségű lehet a mikrofilmen történő forráskiadás a történelmünk iránt érdeklődő külföldi kutatók viszonylatában is. A valamely problémában valóban elmélyülni kívánó kutató számára ugyanis a jelenleg nyomtatásban 1 Vita a magyar történeti forráskiadás helyzetéről és feladatairól. Századok 95. évf. (1961) 204—215. h Hozzászólásunkban a forráskiadás válságáról szólva többek között ezeket mondtuk (214.1.): „Az igények és lehetőségek között növekvő szakadék áthidalására Vörös Károly azt a javaslatot tette, hogy egyszer s mindenkorra hagyjunk fel a forrásszövegek teljes terjedelmű kiadásával, ehelyett a szövegeket vegyük filmre, készítsünk róla több másolatot, s e másolatokat helyezzük el az ország legfontosabb történettudományi kutatóközpontjaiban. Nyomtatott kiadásra ne kerüljön más, csak a regeszta, az elemi apparátus, valamint a szövegre (esetleg a filmkockák számára) utaló név-, hely- és tárgymutató. Ilymódon — hangoztatta Vörös Károly — a hagyományos forráskiadás módszerénél sokkal több anyagot tudunk elemi fokon feldolgozva a kutatókhoz közelvinni." 2 Borsa Iván: Mikrofilm publikáció (Forráspublikáció mikrofilmen). Levéltári Közlemények XXXIX. évf. (1968) 177—198.1.