Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 2. - Ember Győző: A magyar levéltárügy új törvényes szabályozása / 197–213. o.

A magyar levéltárügy új törvényes szabályozása 199 valamint a kép- és hangfelvételeket is. (Külön említik, de feleslegesen, a számadatsorokat és a gépi adatfeldolgozás útján rögzített adatokat is. Ezek ugyanis írott szövegek.) Valamennyinél elengedhetetlen kritérium a történeti érték. Az iratoknál, térképeknél, tervrajzoknál és kottáknál további kritérium a proveniencia. Ezt a követelményt azonban a rendeletek szövege nem eléggé világosan fogalmazza meg. Ennek ellenére a rendeletek a levéltári anyag fogalmi körének meghatározása terén határozott előrelépést jelentenek. * A levéltári anyag védelmi körét, a védelemre köteles szervek és személyek körét a rendeletek igen tágan határozzák meg. Az alapelv az, hogy minden levéltári anyagot védeni kell, s hogy a védelemről mindazok kötelesek gondoskodni, akiknek birtokában levéltári anyag van. A védelemre elsősorban azok az intézmények kötelezettek, amelyek levéltári anyagot hivatásszerűen őriznek : a levéltárak és egyes más tudományos intézmények (könyvtárak, múzeumok stb.) Ezekben a levéltári anyag már végleges őrzési helyén van. A modern és elsősorban a szocialista levéltár ügyet, levéltárszemléletet azonban az jellemzi, hogy a levéltári anyag védelme nem akkor kezdődik, amikor az végleges őrzési helyére kerül, hanem sokkal korábban, már annak keletkezése időpontjában. Ez a szemlélet érvényesül a rendeletekben, amelyeknek ez egyik legfőbb pozitívumuk. A védelemre a levéltári anyagot hivatásszerűen őrző intézményeken kívül kötelezett minden állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet és más jogi személy, valamint minden természetes személy, a náluk levő levéltári anyag keletkezési időpontjától kezdődően. Egyetlen kivétel a személyi tulajdonban rendeltetésszerűen levő levéltári anyag, ennek védelmére a tulajdonos nincs kötelezve,

4 azt csinálhat vele, amit akar. Ha e kivétel nem lenne, a rendeletek hatálya, a védelmi kör, a teljes nemzeti levéltári anyagra, a teljes nemzeti levéltári fondra kiterjedne. A teljes állami levéltári anyagnál, a teljes állami levéltári fondnál így is jóval nagyobb az a levéltári anyag, amelynek a védelméről gondoskodnak, amelyeknek birtokosait a védelemre kötelezik. A rendeletek a levéltári anyag védelmi körének új meghatározásával is előbbre lépnek. * A levéltári anyag védelmének számos eszközét és módját biztosítják a rendeletek. Kimondják, hogy levéltári anyagot megrongálni, használhatatlanná tenni, vagy megsemmisíteni nem szabad. Rendelkeznek arról, hogy a levéltári anyagot tulajdonosaik vagy birtokosaik kötelesek épségben és használható állapotban megőrizni. A levéltárak és az irattárak számára részletesen előírják, hogy a levéltári anyag épségét és használhatóságát miként kell biztosítaniuk. Szabályozzák a selejtezést, azaz a levéltári anyagnak elkülönítését a nem történeti értékű anyagtól, a levéltári anyag levéltári őrizetbe adását, elidegenítésének, külföldre vitelének feltételeit. Intézkednek a nem levéltári őrizetben levő levéltári anyagnak — kivéve a rendeltetésszerűen személyi tulajdonban levő anyagot — bejelentéséről és védetté nyilvánításáról. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy amennyiben a nem állami tulajdonban levő, a védelmi körbe tartozó levéltári anyag épsége és rendeltetésszerű használata nincs biztosítva, az ilyen levéltári anyag a tulajdonjog sérelme nélkül átmenetileg állami levéltár kezelésébe kerüljön.