Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - KRÓNIKA - Bakács István: Rappay György (1884–1969) / 193 - Borsa Iván: Fekete Nagy Antal (1900–1969) / 193–194. o.

194 Krónika Amikor több történész arra vállalkozott, hogy befejezi Csánki Dezsőnek Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című művét, elsőnek ő készítette el a Trencsén megye anyagát tartalmazó kötetet, amely 1941-ben — ezideig egyetlenként — napvilágot is látott. Ez a kötet azóta a Mohács előtti korszakkal foglalkozó magyar és csehszlovák kutatók nélkülözhetetlen, megbízható támasza lett. Igen tekintélyes forrásgyűjtő és forráspublikáló tevékenységet is fejtett ki. A Documenta históriám Valachorum in Hungária illustrantia és a Podmaniczky-oklevéltár kötetei már méreteikkel is tiszteletet parancsolnak. — Összegyűjtötte ezenkívül a temesi bánságra vonatkozó 1450 előtti okleveleket is. Pályáján a második világháború alatt kisiklás történt, de 1947-ben ismét a levéltár és a történettudomány szolgálatába állt. Tudásának és hatalmas munkabírásának köszönhetjük, hogy ezekben az években a Diplomatikai Levéltár több tízezer Mohács előtti okleveléhez készültek el az elengedhetetlenül szükséges segédletek. Számos intézmény, munkaközösség köszöni azt a segítséget, amit ebben az időszakban tőle kapott, 1957-ben ismét az Országos Levéltár állományába került, ahonnan 1960-ban történt nyugdíjba vonulásával vált ki. Tudományos tevékenységét azonban ekkor sem hagyta abba, hanem a tőle megszokott munkaszeretettel sötét estékbe nyúlóan végezte azt. Két évtizeden át, ameddig munkaképessége csak engedte, részt vett a Zsigmondkori oklevéltár munkálataiban. Ugyancsak az elmúlt két évtizedben a sors adta utolsó lehetőségeket is felhasználva dolgozott szívéhez legközelebb álló kötetén, amelyben Dózsa György parasztháborújának teljes levéltári forrásanyagát gyűjtötte össze, de amelynek megjelenését már nem érhette meg. 1969. július 16-án hosszas szenvedés után hunyt el. Fekete Nagy Antal életétől elválaszthatatlan volt az Országos Levéltár, amely nemcsak a gondjaira bízott levéltári anyagot őrzi meg, hanem mindazok emlékét is, akiknek neve az általuk végzett eredményes munka révén összeforrt a levéltári anyaggal. Borsa Iván