Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bélay Vilmos: Izvesztija na Drzsavnite Arhivi, Kn. 13–15. / 188–189. o.

Folyóiratszemle 189 kaját ismerteti. Elmondja, hogy a bolgár könyvtárakban és levéltárakban a múlt század közepéig általában nyelv szerint csoportosították az iratokat, ami a legprimitívebb rendszer. A múlt század második felében különféle rendszerek kezdtek kialakulni, végre 1920 körül kidolgozták a levéltári anyag katalogizálási szkémáját. Ez azonban nem volt kötelező, így nem is alkalmazták. 1926-ban kezdték el a Nemzeti Könyvtár levéltári osztályán az iratanyagnak negyven osztályba való sorolását. — GALAB D. GALABOV a bolgár történelem török nyelvű forrásanyagának publikációját vizsgálja. Ennek az anyagnak jelentősége köztudottan felbecsülhetetlen. Mégis azt kell mondani, hogy a török dokumentumok publikálása nem éri el azt a színvonalat, amit joggal elvárhatnának. Az 1890-es évek óta folyik a bolgár történeti irodalomban e török forrásoknak fordításban való közzététele. E munkát folytatni kell, de sokkal színvonalasabban. — MARIJA К AGAR OVA az iratkonzerválás kérdéseivel foglalkozik. Felsorolja azokat a tényezőket, amelyek a levéltári anyag fizikai romlását siettetik, köztük a gyártással kapcsolatos hiányosságokat, az impregnálás során elkövetett hibákat stb. — A forrásközlés című fejezet egyik közleménye a Bolgár Népköztársaság megalapításának körülményeit, egy másik a bolgár és a szerb értelmiség közti kapcsolatokat világítja meg (utóbbi az 1902—1906 közti évek vonatkozásában). Egy közlemény szovjet levéltári források alapján ismerteti az egyik keletbulgáriai tartomány demográfiai viszonyait (1830-as évek). — A levéltári fondokat ismertető fejezetben kisebb tanulmányok olvashatók a ruszei tartomány gépállomásainak tevékenységéről, az 1946—1949 közti bolgár ifjúsági mozgalomról, a bolgár agrárszövetségnek a Szovjetunió irányában tanúsított magatartásáról (1917—1923) és a Vperjod с forradalmi orosz folyóirat bolgár kapcsolatairól (1870-es évek). —- Kn. 14.: A kötet bevezető cikke a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról emlékezik meg, és azt vizsgálja, hogy miként hatott az 1918. június 1-én aláírt lenini dekrétum a bolgár levéltárügyre. — A következő cikk a Bolgár Kommunista Párt 9. Kongresszusáról ír és megvizsgálja, milyen feladatokat szab e kongreszszus a bolgár levéltárak elé. Tekintve, hogy készül a bolgár nép többkötetes története, a levéltáraknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük az anyag még alaposabb feltárására, a bolgár nép történetére vonatkozó, de külföldi levéltárakban őrzött anyag felkutatására és az állami levéltári anyag tájékoztató apparátusának tökéletesítésére. — DAVID В. KOEN a műszaki dokumentációs anyag katalogizálásáról, nyilvántartásáról és selejtezéséről szól cikkében. — KENCSO GEORGIJEV —• aki az előző kötetben a missilis anyagot elemezte — ezúttal a memoár-irodalomról ír. Azt vizsgálja, hogy milyen feltételekkel használhatók fel az emlékiratok történeti forrásanyagként. —• ív AN A. BOZSILOV a bolgár történelem egy igen jelentős 12. századi forrásáról, Ohridai Theophylactos érsek leveleiről ír. Igen értékes forrásanyag ez a bizánci birodalom politikájának tanulmányozásához is. — К forrásközlemények с fejezetben a folyóirat a következő kérdéseket világítja meg eredeti iratok közlésével: a Hazafias Front szerepe a kooperatívak megszervezésében (1944—1948), az 1928—1934 közti dohánygyári sztrájkok, bolgár kommunisták tevékenysége a Szovjetunióban (1918—1920), a bolgár szocialista mozgalom kezdetei, a Morava-vidéki törökellenes szabadságmozgalom (1841). — Abban a fejezetben, amelyben téma szerint ismertetik a levéltári anyag valamely egységét, a következőkről olvashatunk: az alkoholizmus elleni mozgalom, a bolgár tanítók „Athanaz Ivanov" Társaságának küzdelme az első világháborúba való bekapcsolódás ellen, szovjet hadifoglyok a második világháború idején Bulgáriában, a rózsaolajgyártás helyzete, végül francia—bolgár pénzügyi kapcsolatok 1900 körül. — Kn. 15. G. A. BELOV, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság vezetője a szovjet állami levéltárak, illetve levéltári igazgatóságok és a hivatali, vállalati irattárak közti együttműködésről számol be. A szovjet Levéltári Főigazgatóság egyik legfontosabb feladatának tartja az ügyvitel egységes szkémájának kidolgozását és az ügyvitel mechanizációjának levéltári alkalmazását. — HRISZTO KODOV „Archivisztika és paleográfia" címen a bolgár paleográfiai tudomány jelenlegi helyzetét és problémáit ismerteti. Cikke különös figyelmet szentel a papíron lévő vízjeleknek. — PETR RAJCSEV az állami levéltári fondba tartozó iratokkal kapcsolatban felmerülő szerzői jogi kérdéseket elemzi. — A kötetben lévő forrásközlések a következő témaköröket ölelik fel: a nemzeti ifjúsági építőbrigádok 1947—1949 közti tevékenysége, Hriszto Karpacsev partizán és költő élete, a paszardzsiki antifasiszta felkelés, a bolgár parasztszövetség egyes vezetőinek levelezése, egy nevezetes bolgár püspök és leszármazottainak irathagyatéka, végül a déloroszországi bolgár telepesek részvétele Bulgáriának a török hódítás alóli felszabadításában. —• A tematikai fondismertetések e kötetben a következő témákra vonatkozó fondokat ismertetik: a Szovjetunió segítsége Bulgária gazdasági és kulturális felemelkedésében, a russzei tartomány tanítóinak küzdelme a társadalmi haladásért, végül a tengeri só kitermelése Bulgáriában 1944-ig. — A kötetek végén a levéltári szakirodalmat ismertető kritikai cikkeket találunk. A hazain kívül az európai népi demokráciák levéltárügyéről — köztük elsősorban a szovjet és német levéltárakról — olvashatunk bőséges tájékoztatókat. Bélay Vilmos