Levéltári Közlemények, 40. (1969)
Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - IRODALOM - Petneki Áron: Józef Mitkowski: Kancelaria Kazimierzka Konradowica ksiecia kujawsko-łeczyckiego (1233–1267). (Konrádfia Kázmér kujáviai-łeczycai herceg kancelláriája 1233–1267). (Prace Komisji Nauk Historycznych Nr. 21.) Wroclaw, Warsawa, Kraków, 1968. / 177–178. o.
178 Irodalom A szerzőn kívül még K. Maleczynski (Zarys dyplomatyki polskiej wieków srednich, ez. I. [°A középkori lengyel diplomatika vázlata, I. rész,°] Wroclaw, 1951) és S. M. Szacherska (Z dziejów kancelarii ksia_za_t kujawskich w XIII. wieku. Dwa nieznane dokumenty szpetalskie. [°A kujáviai hercegek XIII, sz.-i kancelláriájának történetéből. Két ismeretlen szpetali oklevél. 0 ] Studia Zródíoznawcze, V, 1960, 1—23. o.) foglalkozott Konrádfia Kázmér herceg okleveleinek keletezésével. Az itt ismertetett munka figyelembe véve az eddig elért eredményeket, nagy módszertani alapossággal, komoly kritikai apparátussal ad teljes körképet a hercegi kancellárián kiállított oklevelekről, a kancellária működéséről, tagjairól, fenntartásának anyagi alapjairól és politikai szerepéről; nagyjából áttekintve a lengyel középkori kancellária-irodalmat (S. Krzyéanowski, S. Ketrzynski, K. Maleczynski, S. M. Szacherska, B. Bielinska etc.) elmondhatjuk, hogy ebben /. Mitkowski igen előkelő helyet vív ki magának új könyvével. A mű első részében 13 olyan oklevelet tesz vizsgálat tárgyává a szerző, amelyeknek valódiságával kapcsolatban kételyek merültek föl. A kritika eredménye szerint öt oklevél hamisítvány, ezek közül egy (reg. nr. 2) hiteles átirat 1257-ből, pecsétje is ebben az időben használatos és eredeti, ám keltezését valószínűleg politikai célok miatt 1233-ra hamisították. A fennmaradt nyolc diplomát a szerző eredetinek tartja azzal, hogy kettő közülük hamisított oklevelek szövegét tartalmazza, de azt törvényesen jóváhagyja (reg. nr. 26 és 60). A második részben szó esik a kancellária tagjairól a fennmaradt dokumentumok alapján. A kujáviai kancelláriát Martinus alkancellár (1235 kör. — 1245) szervezte meg, ami 1240 táján már Petrus kancellár ellenőrzése alá került (1245-ig), aki Mazoviai Konrád kancelláriájából ment át Kázmérhoz. Miután a herceg 1247-ben Kujáviához csatolta Lcczycát, átvette elhunyt apjának ícczycai kancelláriáját is. így került az összevont intézmény élére, Wolirnir, a leczycai kancellár. Őt ebben a méltóságban Janus, majd Rafael követte. Három alkancellárról tudunk, az első Martinusról, aki a szervező volt, Mauritiusról, végül a második Martinusról, ezenkívül Johannes és Josephus nótáriusokról, valamint legalább 14 káplánról; amennyiben a csak valószínűleg kápláni rangot viselő férfiakat is ide soroljuk, számuk 26-ra növekszik. Kázmér herceg oklevelei közül 47 eredetiben maradt fenn. Ezek írásának elemzésekor a szerző kimutatja, hogy az esetek mintegy 50%-ában kancelláriai kézről van szó. A diktátumok analízise során pedig kiderül, hogy a kancellária részvétele az oklevélszövegek megszerkesztésében legalább 57,5 %-os volt, (ha a nem tisztán kancelláriai mintájúakat is ide számítjuk, 76%), ami azért nagyon lényeges adat, mert a kutatók (elsősorban K. Maleczynski) eddig a részvételt csak mintegy 18%osnak tartották. A részletes vizsgálat most bebizonyította, hogy a kujáviai— Içczycai kancellária nagy jelentőséggel bírt, jól szervezett és jól funkcionáló intézmény volt. A szfragisztikai részben a szerző az oklevelek fennmaradt pecsétéit analizálja. Kázmér, kezdetben mint kujáviai herceg 1236—46 között egymás után négy lovas pecsétet használt, ezek közül az egyiken a hercegi lovas pajzsán már sas látható. Leczyca megszerzése (1247) után két egymáshoz igen hasonló pecsétet használt a herceg, egészen 1267-ig. Lehetséges, hogy az egyik a kancellárnál, a másik pedig az alkancellár kezében volt. A kancellária egzisztálásának anyagi alapjait 29 falu tizede biztosította. Ezek a falvak a Krakkó melletti Szt. Flórián társaskáptalan alapítványához tartoztak, s ebben a tényben a szerző az Igazságos Kázmér (megh. 1194) és Fehér Leszek (1206—1227) krakkói hercegek kancelláriájából való kiválás nyomait látja. Kázmér herceg kancelláriája egyben a kulturális élet fontos középpontja is volt, hiszen innen került ki Wolirnir, a wloclaweki püspök, aki egyben széles látókörű politikusnak is számított, Janus gnieznoi érsek, valamint Nicolaus orvos, aki nemcsak Fekete Leszek és neje gyógykezeléséről ismert, hanem mint két elméleti mű, az Antipocras és az Expérimenta szerzője is. A diplomáciai életben fontos szerepet kaptak a kancellária tagjai, hiszen nemzetközi kapcsolatokat alakítottak ki a pápai udvarnál, Halicsban, Litvániában, de valószínűleg a tatároknál, a Német Lovagrendnél, a cseh és a magyar udvarnál is. A belpolitikai életben szintén tevékeny részük volt : a bíráskodásban és a pénzügyek kezelésében szerepeltek. A munka utolsó részében 71 oklevél regesztái találhatók, valamint öt táblán 20 írásminta az oklevelekből. A lengyelül nem tudó olvasó számára rövid orosz és angol nyelvű összefoglaló segíti elő a tájékozódást az anyagban. Petneki Áron
