Levéltári Közlemények, 40. (1969)

Levéltári Közlemények, 40. (1969) 1. - Ember Győző: Levéltári rendeltetés – levéltárosi hivatás / 3–20. o.

Levéltári rendeltetés — levéltárosi hivatás 9 érdekét szolgálták, a zavartalan működését voltak hivatva biztosítani, a maguk eszközeivel, a maradandó értékű iratok segítségével. A levéltári őrizetbe utalt iratok maradandó értékét, a levéltári értéket ebben az időben még egyedül az határozta meg, hogy a levéltárfenntartónak fűződött-e valamilyen — jogi, gazdasági, vagy egyéb — érdeke az iratok megtartásához. Az iratok történelmi forrásértéke tekintetbe sem jött akkor, amikor levéltárba kerülésükről, vagy kiselejtezésükről döntöttek. Gondoljunk arra, hogy a magyar kamara irattárából milyen iratokat — pl. a harmincadnaplókat — selejteztek ki, amikor már volt levéltára ennek a kormányhatóságnak. A levéltárak a feudalizmus korszakában még csak egyetlen rendeltetésű, igazgatási jellegű intézmények voltak. Tudományos célzatú kutatás a levéltárakban rendszeresen még nem folyt.Kettős jellegük, kétfelé forduló Janus-arcúk — egyrészt az igazgatás, másrészt a tudomány felé — ekkor még nem alakult ki. Erre általában csak a polgári korszakban került sor. A minőségi változást ez esetben elsősorban nem az írásbeliség mennyiségi növekedése hozta, bár némi hatása valószínűleg ennek is volt. Mennyiségi tényező azonban ennél a változásnál is lényeges szerepet játszott. De közrejátszottak egyéb tényezők is. A feudális társadalmi rendszer megdöntésével egész sereg feudális hatóság és hivatal megszűnt. Felmerült a kérdés, mi legyen hatalmas mennyiségű irataikkal. Irataik levéltári őrizetbe kerültek. De most már nem azzal a kizárólagos rendeltetéssel, hogy az időközben megszűnt vagy megváltozott levéltárfenntartók jogi, gazdasági, vagy egyéb érdekét szolgálják, hanem azzal a kettős rendeltetéssel, hogy az új, vagy megváltozott levéltárfenntartók érdekének a szolgálata mellett a történetkutatás számára is rendelkezésre álljanak. Az új vagy megváltozott levéltárfenntartók érdekével már nem ellenkezett, hogy levéltáraikat mások is használhassák, sőt most már bizonyos érdekük ahhoz is fűződött, hogy levéltáraikban történeti kutatás is folyjék. Az új korszak liberális irányzata a korábban zárt levéltárak megnyitását úgyszólván megkövetelte. A levéltárak megnyíltak a kutatók előtt. A kutatók érdeklődése pedig megnőtt a megnyílt levéltárak iránt. A kutatás fellendült, a történetírásban is új korszak kezdődött. A levéltárak rendeltetésének módosulásával jellegük is megváltozott. Egyetlen jellegű igazgatási intézményekből kettős jellegű: igazgatási és tudományos intézmények lettek. Ez a Janus-arcú kettős jelleg, kettős rendeltetés döntően határozta meg fejlődésüknek további útját, ez határozza meg jelenüket és jövőjüket is. És ez határozta és határozza meg a levéltárosi hivatást is. A levéltárak fejlődésének a polgári korszakban sokféle irányát és útját figyelhetjük meg. A sokféle variánst két fő típus valamelyikéhez sorolhatjuk. Az egyik típust igazgatásinak, a másikat tudományosnak nevezhetjük. Ennek megfelelően a levéltárak rendeltetésében, a levéltári munkában is kétféle elem valamelyike dominált: az igazgatási, vagy a tudományos. Hangsúlyozni kell azt, hogy dominált, túlsúlyban volt. Mert ritka volt az olyan levéltár, amely kizárólagosan csak igazgatási, vagy csak tudományos munkát végzett volna. A levéltárosok között már számos ilyen akadt. Mert természetesen a levéltárosi munka, a levéltárosi hivatásról vallott felfogás is a levéltári fejlődés kétféle típusú irányának és útjának megfelelően alakult Voltak levéltárosok, akik csak a