Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.
7 4 Sashegyi Oszkár Windischgrätz ezt az emlékiratot a Dessewffyével együtt, február 2-án küldte meg Schwarzenbergnek, mindkettőt a minisztérium figyelmébe ajánlva. Windischgrätznek — nyilván a nemesség szerepének pozitívabb megítélése miatt — Pázmándy emlékirata tetszett jobban, a Dessewffyében is sok jót talált ugyan, egész tartalmával azonban nem értett egyet. 29 Schwarzenberg a Pázmándy emlékiratának pártolása miatt kevéssé hízelgőén nyilatkozott Windischgrätz politikai éleslátásáról, 30 Budára pedig azt írta, hogy a magyar országgyűlés közeli összehívása nehézségekbe ütközik, s magyar államtitkárok kinevezése is célszerűtlen lenne, mert azok mindig függetleségre törekednének, s azután más tartományoktól sem tagadhatnák meg azt, amit az amúgyis praeponderáló magyarságnak megengedtek. 31 Olmützben Dessewffy javaslatát tartották jobbnak, s arra is gondoltak, hogy esetleg 6 lehetne egy olyan bizottságnak az elnöke, amely a Magyarországon foganatosítandó rendszabályok felett tanácskoznék, s amelyben — Schwarzenberg véleménye szerint — rajta kívül még Apponyinak, Jósikának, Ürményinek és Barkóczynak kellene részt vennie. 32 A minisztertanácsban ugyanis az a nézet kerekedett felül, hogy külön magyar bizottságot kell felállítani, s nem a Stadion által németekből alakított bizottságot magyar tagokkal kiegészíteni. Stadion jan. 18-án Windischgratzhez intézett levelében 33 még az előbbi megoldásra gondolt, de már akkor belátta, hogy a tervezett reformokat könnyebb lesz bevezetni Magyarországon, ha azokkal befolyásos magyar személyek is egyetértenek. Ennek érdekében már a reformokat előkészítő tárgyalásokba is be akart vonni magyar államférfiakat. Stadion magatartására jellemző ez: nem azt várta a magyar államférfiaktól, hogy a reformok alapelveit kidolgozzák, hanem azt, hogy a kormány által kidolgozott alapelveket elfogadják. — Később, amikor külön magyar bizottság felállítása mellett döntöttek, Stadion ragaszkodott ahhoz, hogy a többi magyarországi nemzet képviselőit is meghallgassák. A magyar bizottság felállítására nézve a febr. 12-i minisztertanácson született meg a döntés. A bizottság tárgyalásain részt kellett vennie a kormány egy bizalmi férfiának is, részben, hogy a kormányt a bizottság munkálatairól tájékoztassa, részben, hogy a bizottságot a kormány szándékai és a többi koronaország igényei felől tudósítsa. Az elnökletet Apponyi Györgyre bízták. 34 Stadion a február 20-i minisztertanácsban azt kívánta, hogy a bizottságba más nemzetiségű tagokat is hívjanak meg. Később mégis jónak látták, hogy a különböző nemzetiségekből kiszemelt kormánybizalmiak külön-külön tárgyaljanak. A német és a szlovák bizalmiak Bécsbe hívására csak március vége felé került sor. 35 A magyar bizottság létrehozása tehát aránylag későn történt, s az olmützi alkotmány előkészítésében lényegében sem ennek, sem a német és a szlovák bizalmiaknak nem jutott szerep. Stadion — s vele az osztrák kormány — abbeli törekvésében, hogy Magyarországon társadalmi bázisra tegyen szert, meglehetősen doktriner módon, a reális társadalmi erők figyelembevétele nélkül járt el. Ha az Apponyi-féle magyar bizottság működése az olmützi alkotmány előkészítése szempontjából nem is jöhet számításba (a bizottság március 23-i elaborátuma 38 az új alkotmánnyal szemben állást foglaló, ugyanakkor az abban adott keretekkel számoló tervezet), Apponyi környezetében mégis készült olyan (névtelen) emlékirat, amely a kormányt Apponyinak Magyarország és a Monarchia viszonyát illető nézeteiről az olmützi alkotmány létrejötte előtt tájékoztatta 37 Ez az emlékirat élesen állást foglal Magyarországnak a Birodalom többi országaival való egybeolvasztása ellen, amit „természetellenes", s ennélfogva hosszabb ideig fenn nem tart-^ ható kapcsolatnak minősít. Dessewffyhez hasonlóan úgy véli, hogy egy összbirodalmi gyűlés széthúzó érdekek küzdőterévé válnék, és siettetné a Monarchia szétbomlását. Határozottan kijelenti, hogy Magyarországot — a politikai szabadelvűség korában — nem lehet megkérdezése nélkül Ausztriába kebelezni. Szerinte kérdés, hogy a magyarországi németek és szlávok óhajtják-e 29 Windischgrätz 1849. febr. 2-án Schwarzenberghez, közli Andics i. m. II. k. 439. 1. 30 Helfen i. m. IV/2. k. 423. 1. 31 Uo. 424. 1. 32 Schwarzenberg febr. 5-én Windischgratzhez. Uo. 424. 1. 33 Kiadatlan. O. L. D 8. Windischgrätz, 436/P. A, S. 34 Walter: Von Windischgrätz 88. 1. 35 Lades i. m. 103. 1. 36 O. L. D 284. Tárca nélküli magyar miniszter. III. „Die Lage Ungarns" Kiadta Steter Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848—49-ben. II. k. 314. 1. 37 Kiadta Andics i. m. III. k. 143. 1. A Weiden hagyatékában előkerült, keltezetlen emlékirat tartalma alapján megállapítható, hogy a téli hadjárat császári sikerei idején, az olmützi alkotmány kiadását megelőzően jött létre.
