Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Sashegyi Oszkár: Magyarország beolvasztása az ausztriai császárságba : iratok az olmützi alkotmány előtörténetéhez / 63–104. o.

70 Sashegyi Oszkár Stadionnak küldött, január 23-án kelt válaszában

17 Windischgrätz nyomatékosan rámutatott arra, hogy a minisztériumnak a nemzetiségek egyenjogúsítására vonatkozó és a sajtó által is támogatott programja különféle izgatások számára nyitott kaput. Egyesek azt terjesztik, hogy a birodalmat az eddigi tartományok megszüntetésével nagy département-okra osztják, amelyek a központi kormányzattal közvetlen kapcsolatba kerülnének. Magyarországon a tervezett felosztás és a magyarság és a magyar nyelv ellen irányuló szándékolt intézkedések még az uralkodóház hívéit és a forradalom ellenzőit is rémülettel töltötték el. Ha így akarják Magyarországot átalakítani, akkor az országot csak hatalmas katonai erővel lehet majd nyugton tartani, és az — Galíciához hasonlóan — évszázadokig az összeesküvések színhelye lesz. Miként Galíciában, itt is nagyon kevés ember akad majd, aki állami szolgálatba lép és akiben a kormányzat megbízhat. Magyarország nyolcszáz éves alkotmányát Windischgrätz szerint lehetetlen megsemmisíteni ugyanakkor, amikor a többi tartományt is magával ragadta a forradalmi láz. Ügy vélte, hogy a kremsierí birodalmi gyűlés sem adhat megfelelő javaslatokat Magyarország új alkotmányához, hiszen a többi tartomány számára sem tud ilyent létrehozni. Szerinte a horvát—sziavon királyság kivételével, amelyhez a szerb vajdaságot is csatolni kellene, továbbá Erdély kivételével, amely „csak névleg és csupán néhány hónap óta" tartozott Magyarországhoz, az ország többi részében meg kellene hagyni a korábbi alkotmányt és törvényeket a szükséges módosításokkal. Más megoldás, így az ország felosztása, sem az országnak, sem a birodalom többi részének nem használna, sőt veszélyes következményekkel járna. Windischgrätz ezúttal is hangsúlyozta, hogy a földbirtokok felosztásának sem kicsinyben, sem nagyban semmiféle támogatást sem szabad nyújtani, mert az előbb vagy utóbb kommunizmushoz vezetne. Windischgrätz szerint az alkotmány módosítása sem könnyű feladat. E téren felhívta a figyelmet a forradalmi magyar kormányzat által március óta létrehozott reformokra, amelyeket az újjáépítésnél kitűnően felhasználhatnak majd. Különösen utalt a megyék önállóságának megszüntetésére és az országos rendőrség bevezetésére. Mindenekelőtt meg kellene vonni, ill. módosítani kellene a Magyarország, Erdély, a szerb Vajdaság és Horvátország közötti határokat, különös tekintettel a nemzetiségekre. Ezzel kapcsolatban arra gondolt, hogy a keleti, románlakta részeket Erdélyhez, a déli szerblakta vidékeket a szerb Vajdasághoz kellene csatolni. Hasonlóképpen támogatni kívánta a nyugati, németlakta részek Ausztriába kebelezésére irányuló törekvéseket. Az új országhatárok megvonása után szükség lesz — úgymond — a megyehatárok szabályozására is, amint azt Kossuth is tervezte. » Az iskolában és a hivatalban a többségi nyelvet kellene használni. Ez minden községben megvalósítható lenne, míg a megyehatósággal az egyes községek a megye többségi nyelvén érintkeznének. Ha feltétlenül szükséges több megyéből nemzetiségi alapon kerületeket alkotni, azokban is a többség által beszélt nyelv lenne hivatalos. A kerületek a központi, Budán vagy Pesten székelő kormányzattal a legegyszerűbben németül levelezhetnének. Minthogy azonban ennek a bevezetése az ötmilliónyi magyarságot újból fellázítaná, meg kell gondolni, száműzzék-e a törvényesen használt magyar nyelvet az országos közigazgatásból és az országgyűlésb

ől,,, k

ülönös tekintettel arra, hogy a magyarság — a nemzetiségek nemzeti érzésének felébredése Wrytán — a többi nemzetiség feletti fennhatóságát, s a megálmodott független, nagy, magyar birodalmat amúgyis örökre elveszítette. A birodalom központi hatóságaival és a birodalmi gyűléssel a levelezés nyelve Windischgrätz szerint csak a német lehetett. A kedélyek megnyugtatására Windischgrätz kivihetőnek tartotta, hogy az országos kormányhatóság a kerületekből érkező beadványokra azok nyelvén hozzon végzést. Ebből következnék annak a szüksége, hogy az országos kormányzatban minden főbb nemzetiség képviselve legyen. A törvényeket ezután nem csak magyarul, hanem minden az országban honos nyelven közzé kell tenni. Windischgrätz elismerte, nem könnyű feladat egy sok országból álló birodalmat egységbe hozni, s erre nézve megismételte, amit két nappal korábban az országgyűlésekről és a birodalmi gyűlésről Schwarzenbergnek írt. Ezután nyíltan kimondotta: megtalálta azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik Magyarországon (és bizonyára Erdélyben is) az új alkotmány megvalósítását, arisztokratikus alapokon. Ezeket az elemeket szerinte nem csak Magyarországon, de a birodalom más részeiben sem szabad mellőzni. 17 Rapant III/2. k. 495. 1. Kivonata Berzeviczy I. k. 64. 1.