Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Györffy György: Egy XI. századi magyarországi palimpszeszt / 3–8. o.

6 Györffy György 10 háznép másutt lakott.

10 Az oklevél valóban nem tünteti fel, hogy milyen faluban laktak a szolgák. Az I. Béla adományáról szóló feljegyzés ezek szerint jogilag értéktelen volt. Az a körülmény, hogy az apátság 1369-ben az országbíró előtt Béla adománya tárgyában nem I. Béla eredeti oklevelét, hanem annak II. István által készített tartalmi kivonatát mutatta be, arra enged következtetni, hogy 1369-ben I. Béla oklevele már nem volt bemutatható állapotban. Ezek szerint a hamisítás 1324 és 1369 között történt. A hamisítás oly módon történhetett, hogy I. Béla feleslegessé vált oklevelének szövegét levakarták, de meghagyták az ép pecsétet." A pecsét befüggesztési módja biztosan a XI. század második felére mutat. Mint említettük, .a befüggesztés a ü alakban tett négy bevágáson áthúzott két pergamenszalag összehajtott végeire történt. Ez a pecsételési mód Magyarországon 1055-től 1113-ig mutatható ki,

12 tehát I. Béla korában (1060—1063) szintén ezt az eljárást kellett alkalmazzák. Ha hozzávesszük, hogy a hamis oklevelek pecsétéit Magyarországon a hamisítás korának pecsételési módján szokták befüggeszteni, meg kell állapítanunk, hogy a pecsételési mód korszerű, maga a pecsét pedig azé, akinek az oklevél maga is tulajdonítja, I. Béláé. A levakart hártyán levő hiteles pecséttel akartak a hamisítványnak hitelesítő erőt adni, ezért fogalmazták át a hamisítványban a pecsételésről szóló szöveget úgy, hogy I. Endre saját oklevelét testvére, Béla herceg pecsétjével hitelesíti. Bár a pecsét I. Béla királyé kellett legyen, az I. Endre nevére készült hamisítványban kénytelenek voltak Béla herceg pecsétjéről beszélni, mert I. Endre életében Béla hercegséget viselt. Arra, hogy nem hercegi, hanem királyi pecsétről van szó, bizonyítékul felhozható maga a pecsét töredékesen ismert rajza is. A pecsétnek a hártyán mutatkozó nyomaiból, valamint az eltört pecsét összetartását célzó újkori varrás tűnyomaiból megállapítható, hogy a pecsét eredetileg 9 cm átmérőjű, kerek pecsét volt. Mérete nagyjából egyezik I. Endre nyomaiból ismert (kb. 9,5 cm) és I. László fennmaradt (8,5—8,8 cm) pecsétéinek méretével. Ma a pecsétből egy 4,5X3 cm nagyságú töredék van meg, melyen az ülő királyalak a fej felső részétől a derék aljáig látható.

13 A pecsétképen két jellegzetesség ötlik szemünkbe. Egyik a király szakálla, mely két rövid ágba van fésülve. Ez a jelenség annál inkább figyelemre méltó, mert I. Béla két fia, I. Géza és I. László hasonló kétágú szakállt viselt. I. Géza képe a magyar korona alsó részének egyik lemezén látható, míg I. Lászlót kétágú szakállal ábrázolja a szent László herma," mely ugyan a XIV. század második 10 Erdélyi, PRT. X. 500, 567, 570. 11 Ilyen eseteket említ H.-W. Klewitz; Id. H. Bresslau: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. 2. kiad. Berlin

—Leipzig. 1931. II. 619. n A hiteles 1055-i oklevélen kívül ilyen módon történt a pecsét befüggesztése Dávid herceg 1090 körül kelt (Pannonhalmi rendi lt. Tihan, Fasc. I. n. 3), Kálmán király 1109-i (Magyar Országos lt. Dl. 11) és 1113-i oklevelén (facsimiléjét Id.: Fejérpataky László: Kálmán király oklevelei. Budapest 1892. Függelék). E befüggesztési módra ld. H.-W. Klewitz i. h. 585 és Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest 1930. 42, 49—50. 13 Fényképét közölte: Erdélyi, PRT. X. 21, és Jakubovich, Turul 47 (1933) 60. 14 Moravcsik Gyula: A magyar szent korona a filológiai és történeti kutatások megvilágításában. Emlékkönyv szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Budapest 1938. III. 454; A magyarországi művészet története. Szerk. Fülep Lajos, Budapest 1956. I. 168,