Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Karsai Elek: A brit–magyar diplomáciai érintkezés történetéhez a polgári demokratikus forradalom idején / 313–325. o.

316 Karsai Elek Kivonat: « Mr. Thornton, most tért vissza Budapestről, ahol hosszú időt töltött. Ott volt már a háború előtt és alatt. Oktatási kérdésekkel foglalkozik, nyugodt, állásfoglalása, megállapításai hitelt érdemlőek. Elutazása előtt beszélgetett Károlyi gróffal, aki üzenet átaclására kérte meg őt. Károlyi kifejtette: azért kérték fel őt, hogy fogadja el tisztségét (a köztársasági elnök posztját — K. E.), mert ő volt a legtekintélyesebb politikus Magyarországon, aki szembeszállt az előző kormánnyal, önmagát nem tartja szocialistának és nem szimpatizál a szocialistákkal, jelen megbízatását csak hazafias okokból fogadta el. Véleménye szerint még körülbelül három hétig tudja tartani magát — és nem tovább.- Az alapvető nehézség gazdasági. A bizalom és biztonság teljesen hiányzik. Senki nem dolgozik, A parasztok a rekvirálások miatt hagyták abba a munkát, a burgonya kinnmaradt és megfagyott. Mikor Thornton eljött (Magyarországról —KE) még nem volt komoly felfordulás, de ha a dolgok nem javulnak, kétségkívül bekövetkezik a tekintély teljes összeomlása. Ahol most még 10 000 ember fenn tudja tartani a rendet, rövid időn belül 100 000 sem lesz elég. Ő, Károlyi, nem kér szövetséges csapatokat, ő brit megbízottakat szeretne és ha szükséges, támogatást a brit csapatoktól. Thornton szerint a brit kormány megbízottjának kiküldése fölöslegessé tenné a csapatok jelenlétét. Igen nagyjelentőségű lenne a bizalom helyreállítása, a jelenlegi kormány elismerése és a segítőkészség kifejezésre juttatása, Angliától vártak segítséget, de nem jön és ha ez továbbra is elmarad, az összeomlás bekövetkezik. Mr. Thornton nagyon kedvezőtlenül nyilatkozott a franciák tevékenységéről, hihetetlen baklövést követtek el a fekete csapatok Budapestre küldésével. Mr. Thorton információja megegyezik a más forrásból származó információkkal (például Mr. Rose osztrák-sziléziai jelentésével): tekintélyes megbízott kiküldése, a helyzet pontos felmérése, élelem, nyersanyag szállítása szükséges a békekötésig. Az idő múltával a rend helyreállításának lehetősége is elvész. Ha majd bekövetkezik a társadalom teljes összeomlása, a felelősség Nagybritanniát és Amerikát terheli, akiknek egyedül lett volna erejük elhárítani a katasztrófát. Kétségkívül a felelősség azon hatalmakra hárul, amelyek fenntartják Közép-Európában a blokádot, annak összes következményeivel. „Lehet, hogy már túl késő, de még az utolsó pillanatban is meg kell* tenni minden erőfeszítést, hogy a keletkezett komoly helyzeten úrrá legyenek." Az ügyirat borítólapján az alábbi megjegyzések olvashatók: „Ami a nyomorenyhítést illeti, a volt ellenséges, semleges és szövetséges országok jelenlegi helyzete rendkívül nyugtalanító — és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy míg megértő együttérzéssel fogadjuk Ausztria és Magyarország panaszait, saját szövetségeseink, mint például Románia is kétségbeejtően szorult helyzetben van és aligha lesz épületes példa, ha mi hagyjuk őket élelemért kiáltani, míg energiánkat azon államoknak szenteljük, amelyek ellenünk harcoltak. Ez a jól látható veszély abból is kitűnik, hogy Bécs már tényleges segítséget kap Mr. Hoovertől, mialatt a mi szövetségeseink nem kapnak. Amíg nem jön létre ténylegesen egy Szövetségközi Tanács hatékony apparátussal abból a célból, hogy feltárja, mi segítség szükségeltetik és mi gyakorlati hatalom kell, hogy határozatait a gyakorlatba ültesse át, addig a helyzet továbbra is így marad. Jelenleg semmi jele nem mutatkozik annak, hogy egy ilyen, mindenki által kívánatosnak tartott bízottságot ténylegesen felállítanának, ez mi nekünk nem áll hatalmunkban, hogy az ügyet előrevigyük." D. 1919. január 3. „Teljesen osztom a fenti nézetet. Lord Reading." LO. „Lord R. Cecil foglalkozik az üggyel." R. „Én csak azt tudom ajánlani, hogy előadom az ügyet Mr. Hoovernek, amikor Párizsba megyek és ezt meg is tettem. Az ügyet nagyon rosszul vezették, főként az amerikaiak hibája következtében." C. [Robert Cecil]. „Nem vagyok bizonyos abban, vajon Lord Reading megtette-e ezt vagy sem. Másolat [küldendő] Párizsba Lord Reading-nek, és másolat a megjegyzésekről." B. „Nem szükséges, azt gondolom. Később jelentéseket fogok kapni közvetlenül W. Beveridge-től, amint ő B. P.-hez ment." [ L. 1919. január 10.]