Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

<n 296 Varga Endre hogy a felek — mint a perjegyzőkönyvekből látható — a tábla elé terjesztették egyezségüket, s annak ítéletben való megerősítését kérték, amit a tábla teljesített is: a pert, a megegyezésre hivatkozva, „amicis pactis sopitam", illetőleg „judicialiter quoque pro cessante" deklarálta.

85 A fenti, compromissummal végződött perektől meg kell azonban különböztetni azokat a — szintén causae compromissionales névvel megjelölt — táblai pereket, melyekben a felek a per megindulása előtt kötöttek egyezséget a kir. tábla elé vitt ügyüknek bizonyos feltételek szerinti (pl. korlátozott és gyorsított érveléssel, egyes perorvoslatok kizárásával stb. történő) lefolytatására, vagy a pert — hasonló kikötésekkel — részben vagy egészen a kir. tábla tagjai közül felkért választott bíróság (Judicium compromissionale, electi judices arbitri) elé terjesztették.

86 e) A perorvoslati szak (Fellebbezés, ellenállás, visszaűzés) A peregyezséggel zárult ügy tovább nem volt folytatható, a kir. tábla „végítélete" után azonban a döntéssel elégedetlen fél, mint az rendszerint történt is, perorvoslattal élhetett. Ezzel az ügy egy újabb, ún. perorvoslati szakába lépett, mely az eddig látott (a per egész folyamán alkalmazható s egyéb perbeli aktusokkal vegyesen előforduló) perorvoslatok után, további — csak ebben a perszakban alkalmazható s más aktusokkal nem keveredő — perorvoslatokból állott. E perszak elhatárolását nehezíti, hogy ez a prohibita révén az előbbi-, bizonyos egymásbaszövődések miatt viszont az utána következő (végrehajtási) perszakhoz is kapcsolódik. Az eljárás világos áttekintése érdekében azonban az elhatárolást mégis el kellett végeznünk, s ennek megfelelően itt három perorvoslatot tárgyalunk: a fellebbezést, az ellenállást és a visszaűzést, melyek a pervesztes alperesnek birtokonbelüliséget biztosítottak. (Táblai perekben ugyanis a fellebbezés, ugyanúgy mint a másik két perorvoslat alkalmazása, mindig intra dominium történt.)

87 65 Ld. pl. Proc. tab. 4—117, 552, 557, 849, 5090, 5109, 5116, 5148, 5643, 5645. sz.^ Az itt s az előző jegyzetben felsorolt iratok közt gyakran a peregyezség szövege is megtalálható: vagy a perjegyzőkönyvbe bevezetve, vagy ahhoz külön mellékletként becsatolva. 88 Ld. pl. Proc. tab. 4—7299, 7495, 7496, 7497, 7498, 7499, 7501. stb. sz. Előfordul rendes táblai pernek — a felek megegyezése alapján — választott bíróság elé átvitele is, ld. pl. 4—5155. sz. Végül meg kell említeni, hogy érdekeltség, betegség, vagy más ok miatt néha az uralkodó utalt át egyes, a kir. tábla elé tartozó ügyeket más — e célra delegált — bíróság elé, vagy megfordítva, a kir. táblát (vagy annak egyes tagjait) delegálta bizonyos, esetleg más fórum hatáskörébe tartozó perek elintézésére. Ld. Rescr. reg. (kir; t.) I. 171, 2522. sz.; Proc. tab. 4—6028. sz.; Repraesentationes I. k. 156—157. 1.; Személyn. It. Acta praes. 28., 32. sz.; Kanc. lt. Acta gen. 1792 :13951. sz. 87 A prohibita szintén birtokonbelüliséget adott, azért ezt az általános, elméleti szempontok szerint beosztott régi jogi tankönyvek a fellebbezéssel, visszaűzéssel stb. együtt szokták tárgyalni. A per valóságos lefolyásának bemutatására törekedő előadásunkban azonban a prohibitát — minthogy azt mind közbenszóló, mind definitív ítélettel szemben alkalmazták (ld. a 73. jegyzetben felsorolt pereket) — már előbb, az allegatiók szakában ismertetnünk kellett, ott, ahol az a valóságban legtöbbször előfordult. Meg kell még jegyezni, hogy a definitív ítélet ellen bejegyzett prohibita, mint fentebb láttuk, további vitát s a tiltást elvető, vagy azt megerősítő, egyben a megtámadott ítéletet „másító" újabb ítéletet tett szükségessé. A prohibitát tehát ez is megkülönbözteti az itt tárgyalandó — a végítélet után vita nélkül következő^ — három perorvoslattól. (E perszaknak a végrehajtási perszakkal való kapcsolatára, illetőleg attól való elhatárolódására ld. a továbbiakat.)