Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.
294 Varga Endre don, a felek s a nyilvánosság kizárásával, zárt ülésben hozta meg, az ítélőmester vagy referensbíró a táblai pereket az eredeti iratokból (a „feleselés"-eket egész terjedelmükben felolvasva) adta elő, az elnök és a jelen volt bírák viszont az ügyet a számukra lemásolt perkivonat-példányokból kísérték figyelemmel. 7 * A referens az ítélet szövegét is előre megfogalmazta, amit a plénum vagy (rendszerint) elfogadott, vagy módosított. Az így meghozott ítéletet a kir. tábla ülésének nyilvános részében (az ülés végén vagy a következő ülés elején) hirdették ki a terembe ekkor bebocsátott ügyvédek előtt. (Az ítéletszövegeket általában a perek referensei olvasták fel.) 78 Az ítéleteket a kihirdetésen kívül régebben a procuratorián vagy a curia más, alkalmas helyiségében az ügyvédek e célból beküldött segédei, írnokai előtt le is diktálták (tollba mondták), 1822 óta pedig az ítéletek szövegét a curia a Trattner-nyomda rendelkezésére bocsátotta, mely azokat naponta kinyomta, s azonnal áruba bocsátotta. — Az ítéletnek a perjegyzőkönyvbe való bevezetéséről a referens gondoskodott (rendszerint sajátkezűleg jegyezte be), s utána, ha fellebbezés nem történt, a perfüzetet aláírásával lezárta. 80 Az ítéletet korszakunkban még elég hiányosan indokolták, az gyakran nem is tartalmazott indokolást. Az utóbbinak az ítélet szövegébe való belefoglalása ugyan 1819 óta kötelezővé vált, de a rendelkező rész és az indokolás ezután sem különült úgy el egymástól, mint azt később, a polgári kor perrendtartása előírta, helyesebben a két rész a szövegezésben továbbra is egészen összefolyt. E fogalmazási mód melleit, az egybeolvasztott szövegekben, a hiányos indokolás 1819 után sem ritka, csupán egyéb vonatkozásban, a per tárgyára tett utalások szempontjából lettek talán az ítéletek valamivel részletesebbekké. 81 A vég78 Az ítéletre kerülő perek kir, táblai (és hétszemélyes táblai) tárgyalásához szükséges extractusok készítésére, a kellő számú példányoknak (rendszerint az ún. dictatúrán, tollba mondás mellett folyó) tisztázására, majd 1791-től szokásba jött kinyomatasara, a referálásemlített módjára s az extractusok szerepére a tárgyaláson stb. Id. Norm. 37. sz.; Corresp. 6. cs. Lt. 1848. 389. sz.; kir. t. 1847. szept. 2. teljes ülési jegyzőkönyve; hétszemélyes tábla 1791. aug. 31. és 1792. jan. 13. ülésének jegyzőkönyve; Személyn. lt. Acta praes. 236. sz. Ld. továbbá József nádor ált. lta, Septemviralia 1821 : 728, 810, 950. sz.; Kanc. lt. Litt. Tab. Reg. et Septemviral. 1727. 47. sz. és Acta gen. 1822 : 960. sz. — A fenti levéltári adatok a felek által, perükről készíteni szokott „informatio"-kkal s az utóbbiaknak szintén szokásba jött kinyomatásával is foglalkoznak. A hivatalos extractusokhoz külalakra hasonló magán informatiók célja a bírák s a táblai ügyvédek — a fél szempontjainak megfelelő •— tájékoztatása volt, ezért e szövegeket pl. a bíráknak szokás volt személyesen átadni. 79 Ld. Rescr. reg. (kir. t.) I. 1668. sz.; Corresp. 6. cs. Lt. 1847. 339. sz. Ld. továbbá pl. a kir. tábla 1734. szept. 25, 1736. márc. 13, 1790. máj. 4, 1804. febr. 23—24, 1822. jún. 22, 1824. jan. 13, máj. 22, 1841. márc. 27, dec. 1, 11, 13, 16. stb. (teljes) ülési jegyzőkönyveinek az ítélethozatal s az ítélethirdetés említett módjára vonatkozó bejegyzéseit. 80 A fentiekre, az ítéletszövegek diktálására, majd 1822 óta kinyomatasara ld. a kir. tábla 1814. jún. 8, 1817. dec. 6, 1818. nov. 23, 1821. nov. 28. és 1822. jan. 14. teljes ülési jegyzőkönyveinek vonatkozó bejegyzéseit. A továbbiakra ld. a perjegyzőkönyveket. A referens aláírásával lezárt perfüzet már az 1730-as években indult és befejeződött perekben is előfordul (Ld. pl. Proc. tab. 4—11, 37, 206, 224, 1264. stb. sz.), de a szokás csak a XVIII. sz.. legvégétől mondható általánosnak, sőt kivételek ezután sem ritkák. 81 A felsőbírósági ítéletek indokolásának kérdése már az 1807. országgyűlésen felmerült, de.akkor erről törvénycikk nem készült. 1818-ban „Több, a kir. tábla előtt perlekedő fél" aláírással névtelen beadványt nyújtottak be a kancellárián, panaszolva, hogy a kir. tábla ítéletei szűkszavúak, az ítélet alapjául szolgáló periratokat nem jelölik meg, így a felek nem tudják: érvelésükben, dokumentumaikban mi volt helyes, mi a meg nem felelő stb., ami főleg a pernek a hétszemélyes táblához való fellebbvitele esetén okoz nagy nehézségeket. A kancellária
