Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

290 Varga Endre A becsatolt jegyzőkönyvet az ellenfél ebben az alakban is elfogadhatta bizonyíték gyanánt, de arra nem volt köteles. A collateralis inquisitio anyagát ugyanis nem tekintették teljes érvényűnek. Ehhez a tanúkat — az illetékes bíróság előtt — újból meg kellett esketni, s utána még egyszer ki kellett hallgatni; ez a vallomások hitelesítése (authenticatio), az ilyen tanúvallatás pedig az authenticata inquisitio s a megerősített vallomás az authenticata fassio.

64 A táblai polgári peres eljárásban azonban a tanúkat nem állították a kir. tábla színe elé, hanem az authénticatiót a per referense vagy egy másik táblai bíró — a tanúk lakhelyén, oda kiszállva, vagy ha a fél a maga tanúit Pestre felhozta, itt — végezte el.

65 A tábla bírái ugyanis, kiemelt állásuknál fogva, egyedül is hitelesíthették az előzetes vallomásokat. (Megjegyzendő, hogy az authenticatio előtt elhalt tanúnak a collateralis inquisitio alkalmával tett vallomását authentikálás nélkül is hitelesnek fogadták el, ezt „per mortem authenticata fassio"nak nevezték. Ilyenek, illetőleg ilyenekre tett hivatkozások, természetesen, a táblai perekben is találhatók.

86 Az authenticata inquisitiótól megkülönböztették az authentica inquisitio-t, amikor a tanúkat — collateralis inquisitio nélkül — már első ízben a bíróság előtt hallgatták ki; az ilyen vallomást nem kellett megismételni és authentikálni, ezt anélkül is teljes értékű „hiteles tanúvallatás"-nak tekintették. A táblai eljárásban ennek a szintén csak egyszer, de mindjárt a per előadója (vagy a tábla más bírája) által eszközölt tanúvallatás felelt meg, ami az említett okból, a bírák állására való tekintettel, ez esetben is teljes hitellel bírt, authentica inquisitiónak számított, megerősítést nem kívánt.

67 (a gyakorlatban előfordult). — Az ún. communis inquisitio, a mindkét peres fél részére szolgáló, egyszerre végzett közös tanúkihallgatás (ld. Hármaskönyv II. r. 27—28. c.) korszakunk legelején még említve van, de azután eltűnik a gyakorlatból. — Collateralis inquisitio csaknem minden táblai perben található, egy-egy perben rendesen több is, ezekre tehát jelzeteket nem adunk. 64 A collateralis inquisitio hitelesítését az ellenfél, ha. pl, a vallomások tartalma az ő taktikáját különösebben nem zavarta, vagy a per mielőbbi befejezése neki is érdekében állott, gyakran nem kívánta, ilyenkor azt a bíróság sem rendelte el (ld. Zsoldos i. m. Törvénykezési rész 117. 1.); a táblai Jperekben is sok ilyen, hitelesítés nélküli „collaterales" maradt fenn. Természetesen, a fentiek ellenkezője, a collateralis inquisitio elfogadásának „nihil probans"ként visszautasítása, vagy az ekörüli vita sem ritka, ld. pl. a Proc. tab. 4—249, 1460, 2378, 3118. sz. perekben. 65 Az authenticatio engedélyezését, illetőleg elrendelését a felek szokták kérni; a kir. tábla a tárgyban határozatot hozott, s abban rendszerint a kiküldendő bírót is (ítélőmestert, assessort stb.) mindjárt kijelölte. Az exmissio alapján a kiküldött, legtöbbször vidékre kiszállva, elvégezte a „tanúk hitelesítését" (meghiteltetését), s ezt -— a vallomások esetleges módosításaival együtt — a collateralis inquisitióra záradékként rájegyezte, vagy ahhoz csatolt külön íven örökítette meg. Ld. pl. az alábbi sz. perjegyzőkönyveket és zárójelben adott számú vagy betűjelű mellékleteiket: Proc, tab. 4—116 (C. és C/), 287, 412, 1441 (C), 1460, 2310 (6, 7, 17.), 2378 (18. és IL), 4994 (E.), 5159 (15.), 5163 (6.), 5165 (15.), 5470 (L.). 66 Ld. pl. a Proc. tab. 4—1264. és 2310. sz. perjegyzőkönyvek „testium morte authenticatae" fassióira, ill. „fassionem suam morte authenticantibus" tanúira tett utalásait s a 2310. sz. per 15. sz. mellékletét. 87 A kir. tábla 1724. évi instructióját tartalmazó kötetbe az instructio után bejegyzett „Observationes circa modum coram Regia Tabula Judiciaria procedendi" c. szöveg 6. pontja szerint a perek során szükségesnek mutatkozó communis inquisitiókra vagy helyszíni szemlékre ezután az ítélőmesterek küldetnek ki; az általuk az inquisitiókról készítendő bizonyságlevelek hitelesnek tekintendők, s ez a tanúvallomások eddig szokásban volt, bíróság előtti authenticatióját az ő esetükben feleslegessé teszi. Ld. Norm. 102. sz. a. Ilyen, ítélőmester által (hely-