Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

286 Varga Endre sequálását" a felperes mulasztotta el. Viszont az ilyen hanyagságot tanúsító alperest rendszerint („per non defendit" címen) mind az egész kereseten, mind a költségeken elmarasztalták.

49 c) Az allegatiók szakasza (Érdemi vita, bizonyítási eljárás) Az alaki kifogások kimerítése után (ha közben valamelyik exceptio a pert „le nem szállította", vagy azt a felek el nem hagyták), az ügyvédek az ügy érdemébe bocsátkoztak, ez a mozzanat a litis contestatio. A harmadik perszak ettől a fordulattól az utolsó, definitív ítéletig tartott. Ez a per „dereka" vagy gerince (pars meritoria), itt folytak az ügy lényegét érintő, érdemi viták, melyekhez képest az eddigiek csak előcsatározások voltak. Az allegatiók (allegátumok) megkezdődése után alaki kifogásokra, excepttókra többé visszatérni nem lehetett (illetőleg már csak bizonyos perjogi fogással — erről Id. később r- lehetett).

50 A pernek kétségtelenül az allegatiós perszak a legváltozatosabb, legérdekesebb szakasza. Az allegatiók az eddigiekben tárgyalt (s a továbbiakban tárgyalandó) perjogi vonatkozásokon túl a feudális magánjog — vagyonjog, öröklési jog stb. — anyagába is mély betekintést engednek, a vitatott kérdések gyakran évszázadokat fognak át, s a becsatolt dokumentumok több száz év gazdaságitársadalmi viszonyaihoz szolgáltatnak értékes adatokat. Különösen elmondható ez az ősiségi joggal valamilyen kapcsolatban álló perekről, melyeknek különböző válfajai, mint említettük, a táblai perek nagy többségét alkotják. így pl. a megszerzett adománybirtok átvételét ellentmondással akadályozók ellen indult „ad dandam contradictionis rationem." perek-,

51 a nemesi birtok amúgy is erősen korlátozott adás-vételét rokoni elővételi jog címén megtámadok „ad invalidationem fassionis" perei-,

52 a nőágnak az ősi birtokból való kizárására s ilyen eredetű birtokrészeinek elvételére irányuló „ad exclusionem 49 A fentiekre (a pertörlésre stb.) Id. pl. Proc. tab. 4—77, 210, 255, 412, 1579, 1607, 1761, 2240, 5089, 5165, 7273, 7274, 7275, 7276, 7277, 7280, 7285, 7286, 7300, 7308, 7314, 7316, 7318, 7320. stb. sz. 50 Pontosabban: már csak perorvoslattal, az.ún. ügyvédszó-visszavonással lehetett, ld. a 72. jegyzetet s a hozzá tartozó főszöveget. — Mint említettük, az exceptiók és allegatiók szakasza egymásba folyt, illetőleg az utóbbi az előbbiből — a litis contestatióra tett valamilyen formális utalás nélkül — folytatódott, a két perszak elhatárolódását tehát rendszerint csak a vitatott kérdések természetéből lehet megállapítani. Maguk a felek is nem egyszer vitatkoznak azon, hogy az ügy mely szakaszában van, illetőleg hogy felvethető-e még bizonyos, exceptiónak minősülő tárgy, vagy az — minthogy már érdeminek tekinthető szóváltás folyt — többé elő nem hozható. A két perszak elhatárolásának éppen ez, a formális kifogások lezárulása adott jelentőséget. 51 Sajnos, nincs terünk egyes perek bármily rövid ismertetésére. így csak a tárgyalt perkategóriák néhány jellegzetes esetének jelzetét adhatjuk. Pl. az „ad dandam contradictionis rationem" perekre ld. Proc. tab. 4—3, 11, 30, 38, 65, 72, 91, 154, 165, 173, 194, 208, 224, 228, 273, 290, 293, 294, 727. stb. sz. . 52 „Ad invalidationem fassionis" c. eladás, elajándékozás, csere stb. érvénytelenítése iránt indult perekre ld. pl. Proc. tab. 4—68, 71, 82, 117, 150, 152, 157, 172, 220, 224, 249, 255, 263, 270, 280, 282, 287, 330, 543, 1460, 508.3, 5088, 5089, 5090, 5109, 5159, 5162, 5165, 5611, 5643, 5645. stb. sz.