Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

282 Varga Endre ez, a sűrűn változó archivariusok hanyag kezelése miatt is, egész perek vagy egyes periratok kallódására, elveszésére vezetett, s a mondott lehetőséget a táblai ügyvédek nem ritkán tudatosan is felhasználták a pernek az ellenfél elől elvonására, elrejtésére, az ügy minél további elhúzására.

36 A perfüzetben az ügyvédek bejegyzései közé ékelődnek, vagy a jegyzőkönyvek végén találhatók a tábla által (a felek kizárásával, zárt ülésben) hozott közbenszóló és definitív ítéletek; ezeket bírósági személy, a referens vagy adlatusa, esetleg más táblai alkalmazott vezette be a perjegyzőkönyvbe. Az elmondottak — mint előrebocsátottuk — a pernek mind az. exceptiós, mind az allegatiós szakaszára egyformán vonatkoztathatók. E közös vonások' ellenére azonban a két perszakot a felmerülő kérdések (s a tárgyukban kelt határozatok) természete mégis megkülönböztette és elhatárolta egymástól. — Az exceptiók (alaki kifogások) szakaszában a vita formális —, az ügy érdemét nem érintő, vagy csak közvetve érintő problémák körül forgott, a felhozott kifogások azonban a per „leszállását" vagy „elenyészését" eredményezhették.

37 A vita a perfelvétel után már a soronkívüliség kérdésével kapcsolatban megindulhatott. A felperes ugyanis (akit a peres iratokban, az actor szó említett rövidítéseként, mindig „A" betűvel jelölnek) a per gyorsabb befejezése végett — az ügy sürgős természetére vagy a maga szegénységére hivatkozva — gyakran kért soronkívüliséget, amit az alperes (incattus, a perszövegekben „I") ellenzett, s kifogásaival megakadályozni törekedett.

38 Az alperes ezen kívül is, 36 A procuratoria rendeltetésére, szerepére, az ott lezajló aktusokra, a referenseknek a procuratorián őrzött pertáraira, kezelésükre, a referensek otthoni („házi") levéltáraira, az ügyvédeknek a procuratorián végzett munkájára, a perek kikölcsönzésére, az ügyvédek ezzel kapcsolatos visszaéléseire, az iratoknak a táblai irodák, referensi pertárak s az ügyvédek közötti kallódására stb. vonatkozó •— egymásba kapcsolódó — nagyszámú adat közül ld. a procuratoria egy kötet fennmaradt naplóját („Protocollum procuratoriae excelsae Curiae Regiae", a Proc. tab. állag segédkönyvei közt) s a Norm. 10, 102, 103. jelzetű iratok vonatkozó szövegrészeit; ld. továbbá Rescr. reg. (kir. t.) I. 2130. sz. Ld. a kir. tábla 1791. szept. 3, nov. 28, 1800. jan. 17. 22, 1809. jan. 16, 1810. jan. 8, 23, 27, febr 1, 5, 1816. máj. 4, 1822. szept. 23, 1824. jún. 16^ 1825. jan. 21, 1832. máj. 7, 12, szept. 3, 1838. márc. 29, 1841. jún. 23, dec. 18, 1847. jún. 16, szept. 23. stb. (teljes) ülési jegyzőkönyveinek vonatkozó bejegyzéseit. Ld. továbbá Corresp. 1. cs. Kiadók 1826. febr. 14, márc. 20, jún. 20, 1827. máj. 21, 1833. febr. 22, máj. 28, Lt. 1833. jún. 16, uo. 2. cs. Kiadóh. 1834. 7, 106, 1835. 9, 13. sz., uo. 3. cs. Lt. vegyes cs. 1839. 63, 75, 1840. 81, 82, 83. sz.

} uo. 4. cs. Kiadóh. 1843. 141, Lt. vegyes cs. 1843. 161. sz., uo. 5. cs. Lt. 1844. 206, 310, Lt. vegyes cs. 1844. 175, 181, Kiadóh. 1844. 121, 122. sz., uo. 6. cs. Lt. 1847. 333, 336, 1848. 391, Kiadóh. 1847. 26. sz., uo. 7. es. Lt.—Kiadóh. 1851. 227, 265, 424. stb. sz. Ld. még Személyn. lt. Acta praes. 1385. sz. — Vö. Kassics: Directorium juratorum 295—298. 1. (Ld. a 25, 34—35. jegyzeteket is.) 37 Az exceptiókat az egykorú (fentebb idézett) jogi munkák többféle szempontból s különböző eltérésekkel rendszerezik, sőt az exceptiók és allegatiók elhatárolása tekintetében is megfigyelhetők köztük különbségek. Tanulmányunk kötött terjedelme miatt ezek ismertetését mellőznünk kell, a kérdéssel egyébként is csak korszakunk s csak a táblai perek szempontjából foglalkozhatunk. így itt csak azt jegyezzük meg, hogy a továbbiakban tárgyalandó exceptiók nagy része „perleszállító" vagy „perelenyésztető" kifogás (exceptiones condescensoriae, exceptiones peremptoriae). Az ilyen kifogás miatt, ha az bizonyítást nyert, a bíróságnak a pert meg kellett szüntetnie. A leszállt per az alperes új perbehívatásával megismételhető volt, az elenyészés azonban a per tényleges elvesztését jelentette. 38 A soronkívüliségről a perfelvétel után folyt vitára ld. pl. a Proc. tab. 4—27, 68, 150, 190, 243, 256, 263, 319, 330, 412, 622, 1027, 1579, 1761, 2274, 2450, 5089, 5109, 5148, 5643, 5645. sz. pereket. Előfordult azonban, hogy az ügy a rendes persor szerint (,,serialis"-ként) indult, s a felperes — a királytól kért és kapott mandátum extraseriale alapján — később szerezte meg a soronkívüliség kedvezményét. Ld. pl. Proc. tab. 4—622. sz.