Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

280 Varga Endre a felsőbb bíróságokon — a királyi és a báni táblán, valamint a kerületi táblákon — még a „per non venit" címén hozott ítélet is 15 napig függőben maradt, s az alperes addig távolmaradásának okát igazolhatta, utólagosan compareálhatott.

32 Sőt az alperes a „per non venit" ítélet végrehajtását esetleg 15 nap után is megakadályozhatta, ha pergátló bírói parancsot tudott kieszközölni. Egyébként a makacssági ítélettel szemben korszakunkban már semmiféle más jogorvoslat nem volt, csupán a perújítás. — Végül meg kell jegyezni, hogy indokolt esetben mindkét ügyfél kérhetett perhalasztást, pl. ebben a perszakban kérhették a levátának a kitűzött terminusról más terminusra való elnapolását. (prorogatio, dilatio). S a felperes — ha pl. keresetének valami gyökeres hibájára rájött, vagy a perindítással csupán nyomást akart gyakorolni az ellenfélre — a pert (e kezdeti stádiumban még esetleg perköltség-térítés nélkül) 6 forint bírság lefizetése mellett beszüntethette. Ez a perletétel (depositio causae), amit, ha még a perfelvétel előtt vagy közvetlenül az után történt, a leváta letételének (depositio levatae) szoktak nevezni.

33 b) Az exceptiók szakasza (Alaki kifogások vitája) • A fenti esetlegességektől eltekintve — rendszerint — a kitűzött időpontban mindkét peres fél ügyvédje megjelent, s a levátával kapcsolatos említett formaságok megtörténtével a per a második, án. kifogása, exceptiós szakaszba (pars exceptiva) lépett. Mind ez, mind az utána következő ún. allegatiós szak az ősi, szóbeli per menetét követte. A felek — a perjegyzőkönyvbe folyamatosan bevezetve — egymásra zúdították érveiket, melyekre az ellenfél hasonló bejegyzésekkel felelt, erre a másik ugyanúgy viszontfelelt stb., mint a régi, sok száz évvel korábbi peres eljárásban, amikor a felek a bíróság színe előtt egymás után felállva („felkelve", exsurgendo) élőszóban adták elő érveiket és 32 A 15 napon belüli compareálás lehetőségére (s az előbbi „ex paribus" levátára) ld. pl. Proc. tab. 4—11, 2763, 3274, 3385, 5087, 5088 (a 31. jegyzet szerint); ld. továbbá a kir. tábla 1731. ülés jegyzőkönyvének 129. lapját s a Regnic. lt. Vegyes könyvek. Lad. NNN. 18—7. kötet 35. 1. vonatkozó szövegét. Ld. még Kelemen—Czövek i. m. 124—126. 1. 33 A perhalasztást bizonyos esetekben törvény vagy törvényes gyakorlat engedte meg, pl. az özvegyeknek és árváknak a férj, illetőleg apa halála után s a külön egyházi vagyonnal rendelkező főpapoknak kinevezésük után egy évig (meghatározott ügyekben); hasonló, de általánosabb kedvezmény illette meg a hadbavonult katonákat stb. Perhalasztást eredményezhetett továbbá a felek közötti megegyezés vagy a bíróság halasztó határozata, ezek azonban a következő két perszakban szoktak előfordulni. A prorogatióra és dilatióra bővebben ld. linszty Í. m. Lib. I. 199—201. 1.; Szlemenics: Közöns. pdlg. m. törvény. IV. kv. 148— 152. 1.; Kövy: Elementa 671—674. L; Kassics, Ignatius: Tractatus de mandatis judicialibus. Pesthini, 1828. 67—73. 1.; Georch i.m. III. kv. 102—106. 1. stb. Férj halála miatt a levátánál kért és kapott prorogatiót 1. pl. a Proc. tab. 4—209. sz. perben. — A leváta letételére s az eljárás legelején előforduló perletételre ld. pl. Proc. tab. 4—290, 1027, 5052. sz. E tárgyra ld. a 74. jegyzetet is. — Az inhibitio, az a régebbi perorvoslati forma, amikor a távolmaradás címén -elmarasztalt alperes ennek okát 15 napon túl igazolva, mandátum inhibitorium-ot szerzett, s ezzel az ítélet végrehajtását még annak kiadása után is letilthatta, a XVIII. sz. elején kiment a gyakorlatból. Az inhibitio-ra vö. Kitonich, Joannes: Directio methodica processus judiciarii stb. Posonii, 1619. cap. V. quaest. 2. (A munkának a Corpus Juris 1779. évi kiadásában közölt szövegét használtuk.)