Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

Polgári peres eljárás a királyi curián 1724—1848/49 - 275 — az idézőlevélnek kir. táblai jurátus útján való kézbesítését kérte, vagy úgy, hogy a felperes az idézőlevelet ténylegesen kézhez vette, s azt az illetékes megyei hatóság (előírás szerint a szolgabíró és esküdtje vagy két esküdt) útján a helyszínén kézbesíttette. Ügy látszik, hogy ha az alperes Pesttől távol lakott, inkább az utóbbi módszert szokták igénybe venni, minthogy az a jurátus kiszállásánál, oda-vissza utazásánál kevesebb költséggel járt.

15 A fenti, keresetlevél alapján idézőlevéllel történő perbehívást akkor alkalmazták, ha az ügyben — mint rendesen — csak egy vagy csak néhány alperes volt. Az alperesek nagyobb száma esetén azonban, ami pl. kiterjedt családi pereskedések vagy több falu nemesi compossessorainak perbevonása alkalmával az 50—60, sőt 100—200 főt is meghaladhatta, a felperes az említett másik módszerhez, perbehívó parancs kikéréséhez s ily paranccsal eszközlendő idézéshez folyamodott. A personalis a parancsot csak egy példányban adta ki, de ilyenkor kiküldte a kir. tábla egyik jurátusát, aki a hely színén a perbehívó parancs egy-egy, maga által készített és hitelesített másolatát kézbesítette ki az alpereseknek.

16 A szóban forgó esetben ez az egyébként szükséges igen nagyszámú idézőlevél kiállításánál és szétküldésénél olcsóbb megoldás volt, s még egy — sokkal jelentősebb — szempontot is szolgált. Ilyen ügyekben ugyanis a kézbesítés időpontjában tekintetbe jöhető alperesek (pl. compossessorok) pontos számbavétele csak lakóhelyükön volt eszközölhető, már pedig, ha a perbehívásnál hiba történt, pl. kiskorú vagy már elhalt egyén kapott idézést, úgy a felperest azok vérdíján marasztalta el a bíróság,

17 s a szabálytalan perbehívás miatt esetleg maga a per is leszállhatott. Az idézőlevél vagy a perbehívó parancs másolata az alpereseknek lehetőleg személyesen s lehetőleg a lakásukon, de minden esetre „illendő helyen" volt kézbesítendő (tehát pl. tilos volt az idézést kocsmában átadni). Személyes átadás lehetetlensége esetén az irat a perbefogott fél jobbágyának, cselédjének is kezébe volt adható, s végső esetben (a falusi elöljáróság két tagjának jelenlétében) az alperes ajtajára is felszegezhette azt a kézbesítő. De ha pl. az alperes ügyvédjének vagy gazdatisztjének — a perbevont úri hatalma alatt nem álló személynek — adta át, úgy ezt a per során alaki kifogás tárgyává lehetett tenni, ami szintén a per leszállását eredményezhette. Különös s a feudális perjogra 15 A fenti gyakorlat látszik valószínűnek azoknak a bizonyságleveleknek az alapján, melyeket a perbehívást eszközlő közegek az idézés megtörténtéről a felperesek részére kiadtak, mely bizonyságleveleket — mint látni fogjuk — a periratokhoz csatoltak. (Ma is minden táblai per mellett megtalálhatók, ld. a Proc. táb. állag bármely jelzetét.) 16 Az ilyen, rendszerint sok alperes esetén (de néha 3—4 alperes esetén is) perbehívó paranccsal történő idézést ld. pl. a Proc. tab. 4—94, 111, 119, 150, 185, 196, 293, 923, 1264, 1761, 2050, 2091, 2393, 5086, 5109, 7184, 7193, 7413. stb. sz. perekben. Közülük pl. a 4—1264. sz. perben a parancs alapján 74 személyt hívott perbe a jurátus. A 4—1460. sz. perben a szintén mandátummal perbe hívott alperesek csaknem két oldal terjedelemben vannak felsorolva. A 4—7413. sz. perben a jurátus a parancs másolatát 276 személynek kézbesítette ki, s ezek közül 44-et további személyek (gyermekeik, testvéreik stb.) jogainak fenntartóiként evocált. A tárgyra von. ld. továbbá Kelemen—Czövek i. m. III. k. 371—373. 1. Az utóbbi is megemlíti, hogy a parancsot a felperes némelykor kinyomatta, s akkor e nyomtatott példányokat hitelesítette és kézbesítette a jurátus. Ilyen nyomtatott perbehívó parancsot 1. pl. az idézett 4—741.3. sz. perben. 17 Ld. Hármaskönyv I. r. 132. c, II. r. 23. c; ld. továbbá Szegedi i. m. 384—386. 1. — A vérdíj összege nemes személyek esetében, akik a táblai perek legnagyobb részében félként szerepeltek, 50 „nehéz márka" (200 ft.) volt. Ld. Szegedi i. m. uo.