Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

272 Varga Endre ran egymásba fonódik, s egymásutánjuk egészen esetleges. Az alábbi ismertetésben azonban, a világosabb áttekintés érdekében, mégis a mondott beosztást kell használnunk, igyekezvén azon keresztül a tényleges gyakorlatot is bemutatni. a) Az előkészületi per szak (Kereset, idézés, perfelvétel) A feudális kori pernek, így a táblai pernek megindulását is bizonyos esetekben megintés (admonitio) előzte meg. Ezzel a leendő felperes (actor, rövidítve A.) az ellenfelet (in causam attráctus, incattus, rövidítve I.) — személyesen vagy a kir. tábláról kiküldetett jurátus útján — a sérelmezett cselekmény abbahagyására, kötelezettségének teljesítésére, pl. jogtalanul birtokolt ingatlanok vagy iratok átadására, zálogbirtok visszabocsátására

6 stb. szólította fel. Bizonyos ügyekben az előzetes admoneálás kötelező volt. Ezekben az esetekben tehát, vagy amikor a megintést mindjárt — feltételes, az intés eredménytelensége esetére szóló — perbehívással, idézéssel kapcsolták össze (evocatio cum admonitione), az intetést már a per előkészületi szakaszához kell sorolnunk.

7 A fenti kivételektől s „előzetes perbeli aktusok"-tól eltekintve, a táblai per megindítása korszakunkban kétféle módon történhetett: rendszerint, az esetek legnagyobb részében, keresetlevél (libellus actionalis) benyújtásával, ritkábban — sok alperes esetén — perbehívó parancs (mandátum evocatorium, mandátum praeceptorio-evocatorium) kikérésével. A keresetlevél alkalmazása, a panasz előadásának régibb formáit kiszorítva, az 1724. évi reformokkal kapcsolatban terjedt el, s a táblai per megindí6 A zálogváltó perek közül ui. az ún. régi zálog visszaszerzésére irányuló perek, valamint az egyszerre, egy okiratba foglalva elzálogosított több megyebeli ingatlanok visszaváltásáért indult perek a kir. tábla elsőfokú hatáskörébe tartoztak. 7 A fél által eszközölt intést, beperlés előtti „barátságos" felszólítást (iratok átengedésére) említ pl. a Proc. tab. 4—2658. sz. per keresetlevele. Bíróság által történt megintésre hivatkozik pl. a Proc. tab. 4—111. sz. újított perben az alapper becsatolt hiteles másolata: az abban foglalt keresetlevél, valamint a Proc. tab. 4—2240. sz. per keresetlevele. Intéssel kapcsolatos perbehívást, amikor a personalis parancsára kiszállt kir. táblai jegyző (jurátus) a megintetteket — minthogy az intésnek nem engedelmeskedtek — azonnal meg is idézte a kir. tábla elé, 1. pl. a Proc. tab. 4—179, 185, 196, 352. stb. sz. zálogváltó perekben. Az idézett jelzetek alatt található intő-perbehívó parancsok (mandata admonitorio-evocatoria) és jurátusi jelentések, ill. tanúsítványok (bizonyságlevelek, testimoniales) az intés végrehajtásának módját is megmutatják. — Az admonitióra ld. még pl. Huszty, Stephanm: Jurisprudentia practica stb. (5. kiad.) Tyrnaviae, 1766. lib. I. 173—176. L; Szegedi, Joannes: Tripartitum juris Hungarici tyrocinium. Tyrnaviae, 1751. 387—394. 1.; Szlemenics Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény. (H. n.) 1823. IV. kv. 91—94. 1.; stb. — A tanulmányunkban idézett művek közül nem véletlenül maradt ki Vinkler (Winkler) János hasonló tárgyú munkája: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. (1—2. k. Pécs, 1921—1927.) Minthogy azonban a szerző, mint jegyzetei is mutatják, egyetlen feudális kori pert sem használt, s könyvét csaknem kizárólag a törvénytár és más nyomtatott források alapján írta meg, munkája saját — közvetlen levéltári forrásokon, főleg az eredeti peranyagon felépülő s a teljes egykorú szakirodalommal egybevetett — tanulmányunkhoz nem volt hasznosítható. (A könyv kritikájára egyébként nem kívánunk kitérni.)