Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Varga Endre: Polgári peres eljárás a királyi curián, 1724–1848/49 / 269–312. o.

270 Varga Endre században a polgári irányú gazdasági-társadalmi fejlődéshez képest mindjobban elmaradt, s az uralkodó osztály által a maga védelmére kialakított jogrendszer egyre inkább az élet kerékkötőjévé vált, visszahatásában a fejlődés akadályozója lett. Ez az általános kép a fentiek szerint a perjogra is vonatkozik, mely — a XVIII. században s a XIX. század első felében éppen e téren történt reformintézkedések ellenére — a fejlődéssel nem tudott lépést tartani. S az elmaradott, nehézkes és bonyolult perjog egyik főoka volt áz egykorú magyar jogszolgáltatás rossz hírének, a kortársak által is érzett, de megorvosolni nem tudott fogyatékosságának. A feudális kori peres eljárás egyik legjellegzetesebb vonása, ami áttekinthetőségét még jobban megnehezítette, hogy az ügyek — a fellebbezés egységes szabályozásának hiányában — a legkülönbözőbb számú fórumon mehettek végig, így pl. a polgári ügyek közül a szolgabírói vagy az alispáni ítélőszéken indult per (a hétszemélyes tábláig) 4, a megyei sedrián indult per 3, a királyi táblán kezdett ügy 2 fórumot járhatott meg.

2 A tárnoki városok polgári perei 3 vagy 4, a személynöki városoké 2 vagy 3 fórumon mehettek át stb. Hasonló jellegzetesség a perfajták sokfélesége, valamint az a számos kisebbnagyobb eltérés, mely a különböző fórumok eljárásában — de különösen az ún. szóbeli és írásbeli perek s az első fokon indult vagy fellebbezett perek intézésének módja között — idők folyamán megfigyelhető. Természetesen, mindezek bemutatása egy tanulmány kereteit messze meghaladná, az alábbiakban tehát a feudális pernek csupán a kir. curián — a curia tradicionális szervezeti egységét alkotó kir. táblán és hétszemélyes táblán — s csupán az itt tárgyalt kb. másfél évszázados korszakban (a két tábla 1724. évi újjászervezésétől az 1848. évi átalakulásig, illetőleg a táblák 1849. évi megszüntetéséig) alkalmazásra került formáit ismertethetjük. Azokat a formákat, melyek a curiai eljárást viszonylag legfejlettebb szintjén mutatják, s melyek — a különböző fórumok eljárásának alapvető hasonlóságai miatt, az említett különbségek ellenére is — a késő feudális kori per alaptípusának tekinthetők. Tanulmányunk így nemcsak a Curiai levéltár hatalmas peranyagát teszi a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé, hanem — az analógiák és utalásaink révén — minden egykorú magyar bíróság írásbeli perének megértéséhez általános vezérfonalként szolgálhat.

3 A curia előtt a perek — mint a felsőbb bíróságokon ekkor már mindenütt — kizárólag az említett írásbeli per alakjában folytak le (a szóbeli vagy sommás per az alsó fórumokra s ott is főleg a jobbágyok ügyeire korlátozódott). Az írásbeli pert annak vontatott, lassú menete, a perhúzások, halasztások, kifogások és perorvoslatok számtalan lehetősége jellemzi. A feudális magyar perjog ezeknek oly sok formáját ismerte, hogy egy-egy ügyes prókátor a pert évtize2 A kir. tábla ui. vegyesfokú bíróság volt: a kir. fiscus aktív és passzív perei, az ősiségi joggal kapcsolatos sokféle ügy, az ún. nagyhatalmaskodás esetei stb. első fokon a kir. tábla hatáskörébe tartoztak. Egyéb, az alsó bíróságok előtt indult perek viszont fellebbezés útján kerültek a kir. tábla elé. Utóbbitól mindkét esetben fellebbvitelnek volt helye a hétszemélyes táblához. 3 Folyóiratunk keretei, sajnos, nem engedték meg, hogy a tárgyra nézve összegyűjtött anyagunkat egészében felhasználjuk. Így a curiai peres eljárásról, az időhatárt az 1724—1848. évkörre leszűkítve is, csak egy viszonylag rövid — bár lehetőleg életszerű s minden szokásos perbeli cselekményre kiterjeszkedő — ismertetést adhattunk, egyes ügyek bemutatásával azonban az előadást nem színesíthettük.