Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században / 233–268. o.

234 Fallenbüchl Zoltán a háttérbe szoruló polgárságnak a magyar nemességbe olvadásával magyarázható. Ez a magyar nemesség iiagy számban telepszik le a városokban, így a kamara székhelyén, Pozsonyban is, és helyzeti előnye felhasználásával jelentkezik állásokért a magyar királyi kamaránál. A magyarok mellőzéséről e korban szó sincs, sőt úgy tűnik, a hatalma megerősítésére folytatott uralkodói politikának kapóra is jönnek a gyakran régi magyar nemzetségből származó katolikus vallású nemesek, s a kamaránál az állásokat velük töltik be. II. Ferdinánd alatt válik a pozsonyi kamara talán legerősebben magyar jellegűvé. A pozsonyi kamara személyzeti viszonyait kezdettől fogva bizonyos szűkreszabottság jellemzi. Ez annál figyelemre méltóbb, mert Pozsony testvérhivatala, időnként alárendeltje, a szepesi kamara sem sokkal kisebb létszámú, mint a magyar, pedig ennek területe lényegesen nagyobb, hiszen a pozsonyi kamara alá tartozott nemcsak az Északnyugati Felvidék nyolc teljes és több, részben hódoltság alatti megyéje, hanem a Dunántúl északnyugati nagyobb fele és Horvátország törökmentes területe is. Igaz, ezen a területen talán kevesebb a kamara kezén levő birtok — a bányákat és az erdőbirtokokat közvetlenül az udvari kamara kezeli —, de a nagy forgalmú nyugati, dél- és északnyugati harmincadhivatalok Pozsony alá tartoznak, s ez éppen elég teendőt ad az adminisztrációnak. A háramlás és elkobzás útján bevont javak kezelése is sok munkával jár. Azáltal azonban, hogy a kamara hagyományos módon kezeli a gazdasági erőforrásokat, gazdaságfejlesztési tervekkel nem lép fel — Schröder tevékenysége 1687/1688-ban rövid és hatástalan epizód,

3 s az is csupán a szepesi kamarára korlátozódik —, így a pozsonyi kamara létszámgyarapodásának és a funkciók differenciációjának nincs meg a hajtóereje. Nem mintha hiányoznának a gazdasági élet fellendítését célzó javaslatok — ilyen például Rauch Dániel nedeliczi főharmincadosé 1655-ben

4 —, de ezeket a javaslatokat nem követi gyakorlati megvalósulás. A bányák és az erdők, amelyek dinamikusabb gazdálkodás lehetőségét rejtik magukban, a főkamaragrófi hivatal révén közvetlenül az udvari kamarát szolgálják, s így a pozsonyi kamarának egészen az évszázad végéig csak regionális szerep jut: ennek a személyzeti ügyekben inkább a pozíciók tartása és egyfajta stagnáló ügymenet biztosítása, semmint dinamikus gazdaságszervező tevékenység a célja. Jellemző, hogy az 1660-as évek pénztári jelentéseiben az iroda és a számvevőség írnokai még nincsenek egymástól funkció szerint elválasztva és valódi specializáció a munkakörökben úgy látszik még nem ment végbe. A munkakör ellátása inkább beosztás és rutin, semmint szakszerű gyakorlati tapasztalat alapján történik. Ez a helyzet az abszolutizmus és a mer3 Srbik, Heinrich: Wilhelm v. Schröder. Ein Beitrag zur Geschichte der Staats Wissenschaften. Wien 1910, (Sitzungsberichte der Kais. Akad. d. Wissensch. in Wien. Phil.-hist. Klasse, Bd. 164. Abt. 1.) a 77—79. és 84. lapon foglalkozik Schröder tanácsosságával. Valószínűnek látszik — Srbik nézetétől eltérően — hogy Schröder pozsonyi kamarai tanácsosi kinevezésének nem az volt a célja, hogy őt több fizetésben részesítsék. Inkább azt

v a magasabb megbecsültetést kívánták osztályrészül juttatni neki, amit a pozsonyi központi kamarai tanácsosság a periferikusabb szepesivel szemben jelentett — és talán később, ha Szepesben feladatát elvégezte, szerepet szántak neki a pozsonyi kamara átszervezésében is — de Schröder halála ezt megakadályozta. 4 Emlékirat a harminczadok állapotáról 1655-ből. (Névtelenül) Magyar Gazdaságtört Szemle, 1898. évf. 577—589. 1.)