Levéltári Közlemények, 39. (1968)
Levéltári Közlemények, 39. (1968) 1. - Bogdán István: Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII–XIX. században / 9–27. o.
Papírellátásunk és papírkereskedelmünk a XVIII— XIX. században 19 A megyei igazgatás a század első felében nehezebb helyzetben volt, mert irodaszer ellátmánya kevés volt. „A tisztek magokéból, rész szerént hitelezve" veszik a papírt, a „subalternusok, a kiknek fizetések nagyon csekély és mégis a polgári közigazgatást illető számtalan tárgyakban minden nap számos jelentéseket és rendeléseket tenni kötelesek, ma ott állnak, hogy fizetéseket csak nem mind scripturisticumra költeni kenteiének" — írja Küküllő megye 1811-ben. Ezért arra kér engedélyt, hogy a helybeli papírmalomban papírért becserélendő rongyot gyűjthessen, amit korábban megtiltottak, mert az „önön hasznokat vadászó tisztek" visszaéltek e lehetőséggel. A kérelemnek helyt adnak azzal a feltétellel, hogy a főispán személyes felelősséget vállalt azért, hogy a rongygyűjtéssel nem zaklat* ják az adózó népet. 56 Az ilyen célú rongygyűjtést később ismét megtiltották, de sokasodván az írnivaló, 1825-ben ismét megengedték, hogy „a megye szükségére megkívánható papiros megszerzése végett lehessen a lakóktól minden erőltetés nélkül önként adandó rongyokat a megyében felszedni és papirosért becserélni". 57 A rongyszedést később harmadszor is megtiltották, talán azért, mert a „minden erőltetés nélkül önként adandó" meghatározást az illetékesek önkényesen értelmezték, — de talán azért is, mert időközben a megye írószer ellátmánya emelkedett. De ez sem volt párhuzamos a szükséglettel: 1848-ban pl. Hunyad megyénél 150 ft volt az ellátmány, de ez még papírra sem volt elég, s mivel a rongyszedés tilos és „az irogatás nem hogy apadna, hanem sokasul", a megye az ellátmány felemelését kéri. 58 A magyarországi megyék is hasonló gondokkal küzködtek a papírbeszerzésnél. Anyagi helyzetük javulásakor viszont már átveszik a városi — említett — ári ejtési gyakorlatot, és 1867 után is megmaradnak mellette. A rendi központi igazgatás papírszükséglete viszonylag kicsi volt, és esetenként kereskedőtől fedezte azt. 58 7. A központi udvari igazgatási szervek papírellátása 1848-ig, illetve 1867-ig a szervek székhelyétől függően változott. A Bécsben székelő magyar kancellária az osztrák udvari kormányszervekkel azonos módon, osztrák kereskedőktől szerezte be a papírt. A század elején Hadann nagykereskedőtől szállította azt. e0 A differenciálódó adminisztráció egyre több papírt használt, érthető, hogy 1811-ben papírtakarékosságot rendeltek el. E szerint: 1. ezentúl mindenütt egyforma méretű, — átszámítással: — 21,04x34,19 cm-es — papírt használjanak; 2. kivételek a nagy oklevelek (diplomák stb.) és az irodai segédkönyvek; 3. az igazságszolgáltatási szervek is ilyent használjnak; 4. intézkedni kell, hogy a papírmalmok ilyen méretű papírokat készítsenek, és csak ilyenek szállítására szabad ezentúl szerződést kötni; 5. ez expedíciók a levélmásolatot ezentúl ne „fraktára", hanem az egész lapra, „per extensum" írják, a szélén keskeny üres csíkkal, kivéve az eredeti „conceptusait"; 6. Őfelsége olyan „kímélést parancsol", hogy az olyan szövegekhez, melyek fél ívre elférnek, ahhoz „egész árkust ne vesztegessenek"; 7. ahol referens ívet használnak, ott ezentúl fél ívre írják; 8. a dek56 Gub. pol. 1811:8670. ? 7 Uo. 1825:8610. 58 Uo. 1848:8418, 8645. 59 Regn. lt. Administratio gest. Regni Archivi Officii 1813. 240. 60 Kanc. A. g. 1803:9567, 1804:489. 2 ::-
