Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.

226 Kubinyi András rezték, és ezt adták át tanítványaiknak. Ugyanakkor a könyvnyomtatás feltalálása hihetetlen mértékben emelte az általános műveltséget, amihez hozzájárult a főváros XV. század végi nagy gazdasági fellendülése is.

147 Rengeteg könyv került az országba, és nem véletlen, hogy a magyarországi könyvkiadók és könyvkereskedők mind Budán éltek.

148 A magánkönyvtárak fejlődését mutatja egy jellemző budai adat. Egy bizonyos Septhey Péter 1488-ban öt nyomtatott könyvet, köztük a „Magyarok krónikáját", ajándékozott a budai ágostonrendi Szt. István kolostornak. Hivatalnok volt: jegyzőként működött a tárnokszéknél, a kúriáhan, végül a kancelláriában. Bizonyára megszerezte a budai polgárjogot is: szőlője volt a városi határban. Tudjuk róla azt is, hogy még legalább 10 évig élt 1488 után, és többgyermekes családapa volt. Nem valószínű tehát, hogy teljes könyvtárát ajándékozta el.

149 A fentiekben a hivatalnokréteg és értelmiség problematikáját egy városcsoport lakóinak példáján kíséreltük megközelíteni. Csak mellékesen foglalkoztunk a királyi udvar kulturális kisugárzó hatásával, példáinkat elsősorban Buda, Pest és Óbuda polgárságából származó, vagy itt polgárjogot szerző hivatalnokok, értelmiségiek életpályáiból merítettük. Ez a réteg, amely a városok vezetésében is egyre növekvő szerepet játszott,

150 még ha egyes tagjai nemességet is szereztek, joggal nevezhető polgári értelmiségnek. Az ide költöző ügyvédek, javadalmas papok, sőt királyi tisztviselők tekintélyes százaléka szintén nem tartozott a feudális uralkodóosztályhoz, hanem mint láttuk, mezővárosi, vagy városi polgár származású volt. A királyi udvarban kétség kívül hatott rájuk a feudális nemesi ideológia, de a polgárság között élve többségükben szolidárisak lehettek polgártársaikkal is. Talán nem véletlen, hogy a reformáció terjesztésében is kivették a részüket. A színvonalas budai iskolákban pedig a közpolgárság is egyre jobban megismerkedhetett az akkori korszerű műveltség elemeivel. Érdeklődésük kiterjedt sok mindenre. Tudjuk, hogy Ebendorffer budai városi tanácstag lemásoltatta a maga számára a Summa legum c. jogi kézikönyvet, és ezzel együtt a tárnokszéki statútumokat. Ebendorffer fiai ugyan egyetemre jártak, ő azonban — jelenlegi tudomásunk szerint — nem. Nem volt hivatalnok, sem városi jegyző, hanem kereskedő, aki igen hosszú ideig ült Buda tanácsában. Ügy látszik, hogy szükségét érezte a jogtudomány ismeretének.

151 Ez viszont azt mutatja, hogy a városi vezetőréteg tagjai sem nélkülözhették már a jogot. Bizonyára az iroda147 Erre 1. a 3. j.-ben id. művünket. 148 Vö. Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története, I. k. Bp,, 1959, passim. 149 Holub József: A Budai Krónika 1488-ból, Magyar Könyvszemle, Üj folyam, 35 (1928) 74—75, és az itt id. adatok, valamint Dl. 93580, 93640, 93643. — Liber confraternitatis Sancti Spiritus de Űrbe. A római Szentlélek társulat anyakönyve (1446—1523). Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia, Vatikáni magyar okirattár, 1/5. k. Bp., 1889, 31. — Már 1463-ban kúriai jegyző volt. Zichy Okmánytár X. k. 270. 150 L. fenn, 139. j. 151 Az Ebendorffer-kódex eredetije: OSzK. Kézirattár, Cod. Lat. Medii Aevi 365. — L. rá György Bónis: Der Zusammenhang der Summa Legum mit dem Tripartitum. Studia Slavica, 11 (1965) 373—409. — Ebendorfferre: Ol. Ft. Zágrábi érseki lt. 40. Priv. — Fővárosi lt. Mohács e. gy. 4. — Dl. 17919, 45955. — Ol. Ft. Esztergomi kpt. magánk. Lad. 64. fasc. 1. nr. 18. — Quellen zur Geschichte der Stadt Wien II/3. k. 5040, 5493. sz. — II/4. k. 5526, 5786, sz. — Pesty: Szörény III. k. 123. — Ol. Ft. Bártfa v. lt. 3836. — Ol. Ft. Pozsony v. lt. Okl. 5204. — Fiaira 1. fenn, 18. j. v