Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban / 205–231. o.

Polgári értelmiség és hivatalnokrétege Budán és Pesten 209 nem egyetemi fokozatot akartak gyermekeikkel szereztetni, hiszen ezt Magyarországon általában csak az egyháznál tudták hasznosítani. A Bécsben és Krakkóban tanult négy Haller-testvér közül csak egy ment papi pályára, és szerzett kanonoki stallumot. A Wannok közül talán ketten: az előbb említett bécsi professzor, valamint Pál budai plébános.

23 Nyilvánvaló, hogy a patríciusok fiaikat elsősorban világot látni, hasznos, kereskedelemben is értékesíthető ismereteket és ismeretségeket szerezni küldték külföldre. Hasonló volt a helyzet a magyar patrícius-családoknál. Beké Jakab pesti bíró fia lehetett az a Ferenc, aki Bécsben tanult ugyan, de nem szerzett fokozatot, és tudását nem értelmiségiként hasznosította.

24 Az egyetemre jártak száma tehát — még ha a legmagasabb is a magyarországi városok között — nem mutatja a főváros kulturális színvonalát. Ebben a tekintetben sokkal fontosabb azoknak a személyeknek a vizsgálata, akiket litteratusnak, magyarul deáknak neveztek. A deákréteg kérdésével sokan foglalkoztak eddigi történet- és irodalomtörténetírásunkban, de bizonyos általánosan elfogadott tételeken kívül a részletkérdésekben nem jutottak egybehangzó eredményekre.

25 A nehézség szerintünk abban rejlik, hogy a Htteratus kifejezés nem minden évszázadban jelentette ugyanazt. Mi az alábbiakban kizárólag a XV. és XVI. század fordulójának deákrétegével foglalkozunk, a korábbi és későbbi időszakot nem vesszük figyelembe. A Htteratus fogalom egyik legvilágosabb meghatározását Gerézdi Rabánnál olvassuk: „hogy valakit deáknak nevezzenek, annak „középfokú" iskolát kellett végeznie s birtokában kellett lennie legalább a triviumnak, s bizonyos fokig a quadriviumnak, s ehhez járult még valamelyes hiteleshelyi vagy másutt megszerzett praxis, amely magával hozta a magyar szokásjog többé-kevésbé beható ismeretét. Mindamellett nem állíthatjuk azt, hogy minden deáknak egyforma volt a képzettsége."

28 Bónis — legalábbis 1953-ban — bizonyos mértékben azonosította a deákréteget az általa gyakorlati jogászrendnek nevezett réteggel. „Az a csoport, amelyet a továbbiakban gyakorlati jogászrendnek nevezünk, nem rendelkezett jogi képesítéssel, hanem ismereteit a gyakorlatban sajátította el. Kép23 L. fenn, 17, 20, 21. j24 Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei. Bp., 1962, 106—108. — Kubinyi András: Pesti Gábor családi összeköttetései. Irodalomtörténeti Közlemények, 72 (1968) 83—84. 25 ,Vö. Kardos Tibor: Deák-műveltség és magyar renaissance. Századok, 73 (1939) 295—338, 449—491. — Bónis György: Egy Jagelló-kori magyar jogász (Petróczi Henczelfi István). A Szegedi Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának évkönyve, Bp., 1953, 6—7. — Gerézdi i. m. 19—37. — Mezey László: Der Literat und seine Literatur. Zur Entstehungsfrage der gebildeten Laienschicht im mittelalterlichen Ungarn. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae 10 (1968) 29—46. — Uő.: Deákság és_ Európa. Tanulmányok irodalmi műveltségünk eredetének kérdéséhez, (Doktori értekezés tézisei.) Bp., 1967. — Vö. még A magyar irodalom története I. k. A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk. Klaniczay Tibor, Bp., 1964, 170—74. A Htteratus szó magyar megfelelőjének, a deáknak eredetére és jelentésére 1. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai, I. k. 1. rész. Bp., 1955, 154—55. — Hasznos eredménnyel járt a diák, deák kifejezés név- Ül. foglalkozásértelmezésével kapcsolatos vita is. L. ezzel kapcsolatban pl. Bárczi Géza: A magyar személynevek XVI. századi történetéhez, Magyar Nyelv 52 (1956) 145—47. — Papp László: A XVI. századi Literátus: Diák ~ Deák nevek kérdéséhez, uo. 480—81. — Uő.: Adatok XVI. századi literátusaink működéséhez (Maróti Nagy Mihály végrendelete 1587-ből) uo. 53 (1957) 165—75. — Mikesy Sándor: A XVI. századi Deák nevek kérdéséhez, ou. 209—210. — Papp László: A deákok és a Deákok, uo. 442—49. stb. 26 Gerézdi i. m. 37.