Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Borsa Iván: Mikrofilm publikáció : forráspublikáció mikrofilmen / 177–197. o.

I 180 Borsa Iván volna létre.

7 A mikrofilm levéltári alkalmazásának lehetőségeit még Leisinger 7 kategóriájával sem tekinthetjük kimerítettnek. Új kategóriának kívánkozik pl. a londoni Public Record Office mikrofilmezésének az a része, amelyet annak érdekében végeznek, hogy zsúfolt kutatótermeiket tehermentesítsék leggyakrabban kutatott állagaik mikrofilmezése és a mikrofilmek árusítása révén. Nem véletlen, hogy az európai levéltáros által elsőnek megfogalmazott alkalmazási lehetőségeket amerikai levéltáros egészítette ki egy új kategóriával. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanis jelentős hagyománya van a mikrofilm publikációknak. Az Egyesült Államokban a múlt század második fele óta gyakori volt, hogy egyes fontosabb állagok teljes anyagát (pl. egyes elnökök iratait) nyomtatásban közzétették, mint ahogy még ma is a National Archives programjában szerepel az ún. Territorial Papers, az egyes. államok valamennyi olyan iratának nyomtatásban történő közzététele, amely az illető államnak az Egyesült Államokhoz történt csatlakozása előtt keletkezett. Már a két világháború között világos volt, hogy egyre növekszik a közzéteendő és a nyomtatásban közzétett levéltári forrásanyag között levő szakadék. E szakadék áthidalása, a levéltári forrásanyag minél szélesebb körben történő elterjesztésének érdekében a National Archives a mikrofilmet hívta segítségül. 1936-ban a National Archives megnyitotta kapuk, és ekkor fotoműhelyében mikrofilmek egyaránt készültek rendelésre, levéltári segédletekről mínd saját céljaikra, mind pedig a kutatás megsegítésére, továbbá állományuk gyarapítása érdekében. 1938 és 1940 között egyes állagok rendelésre történt ismételt filmre vétele már a levéltári anyag károsodását vonta maga után, amikor is az a javaslat született, hogy ilyen esetben az elkészített kamera-negatívot ne adják ki a megrendelőnek, hanem tartsák meg, s az erről készített pozitív másolatot bocsássák csak rendelkezésére. Egyes esetekben a mikrofilmen levő levéltári anyag provenienciájára vonatkozó magyarázatokat és vele kapcsolatos, más egységekre vonatkozó utalásokat is adtak a megrendelőnek. Így születtek meg az első mikrofilm publikációk. 1940. szeptember 20-án az Egyesült Államok levéltárosa (a National Archives vezetője) bizottságot nevezett ki a mikrofilmre veendő levéltári anyag jegyzékének összeállítása céljából, feltüntetendő a filmezés sorrendjét is. A jegyzékre a legfontosabb állagok kerültek, detehetett javaslatot a raktározási osztály főnöke is az anyag állapotára Való tekintettel. A levéltáros jóváhagyása után megkezdődött a filmezés. Az egyes állagok filmjéhez bevezetést, annotációkat, regesztákat és mutatókat készítettek, ha az anyag kutathatósága azt megkívánta. Egyszersmind felhatalmazták a kiadványok igazgatóját (Director of Publkations), hogy az így készült filmek másolatát terjessze. Minthogy a levéltári anyagnak nyomtatásban történő publikálása, amint arról már történt említés, nem tudott az igényekkel lépést tartani, a tudományos közvélemény is egyre inkább követelte a levéltári anyagnak ilyen módon, vagyis mikrofilmen történő közzétételétAz Egyesült Államok levéltárosa az 1940/194l-es költségvetési évről készített jelentésében már beszámolt a kongresszusnak az új, s egyszersmind olcsó, a szükségletnek megfelelő példányszámban készíthető és soha. ki nem fogyó új kiadványfajtáról. Közvetlenül ezután azonban az Egyesült Államoknak a második világháborúba történt belépése miatt a programot háttérbe szorította a biztonsági filmezés, s csak 1944-ben nyílt meg a lehetőség ismét arra, hogy szélesebb alapokon újra megindítsák a mikrofilm publikációs programot.

8 7 Ilyen kettős célú mikrofilmezés volt a katonai állítási lajstromoknak a Magyar Országos Levéltár által történt filmre vétele. A filmezés külföldi megrendelésre (reference) készült, de már a munka megszervezésekor eldöntött kérdés volt, hogy filmre vétel után a köteteket ki lehet selejtezni, tehát a mikrofilmezés helynyerési célzattal (space-saving) is történt. Minthogy e példa esetében a filmezés megrendelés nélkül nem jött volna létre, a mikrofilmezésjellegét ez határozza meg. — Még gyakoribb eset, hogy a mikrofilm tulajdonképpen azért készül, hogy pusztulás esetén másodlagos formában fenntartsa az értékes levéltári anyagot (security), s elkészülte után közvetlenül a másik biztonsági célt (preservation) szolgálja, mert a mikrofilm használatával meg lehet kímélni az eredetit a további rongálódástól. 8 Sixth International Congress on Archives. Report of the Microfilming Committeepresented on its behalf by Albert H. Leisinger, Jr., Secretary. Washington 1968. 9—15. (A továbbiakban: Leisinger: Report.)