Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

A levéltártörténet módszertanához 171 véltári kiadványoknak más olyan fajai is, amelyek — ha nem is olyan szorosan, mint a levéltári forrásközlés — de ugyancsak olyan mértékben összefüggnek a levéltári anyaggal, hogy történetükkel a levéltártörténetnek az a része a leghivatottabb foglalkozni, amely a levéltári anyag történetét vizsgálja. A levéltári segédletek közzétételét tulajdonképpen a levéltári anyag közlésének is tekinthetjük, hiszen — mint említettük — a levéltári segédletek a legszorosabban — szinte szervesen — hozzátartoznak ahhoz a levéltári anyaghoz, amelyhez készültek. A történelmi forrástudományok és a (levéltári anyag összefüggése sem szorul bővebb fejtegetésre. Ilyen tárgyú levéltári kiadványok készítéséhek a története ugyancsak a levéltári anyag történetéhez kapcsolható a legkézenfekvőbben. Ugyanezt mondhatjuk a hivataltörténeti tárgyú levéltári kiadványok készítéséről is. A fentiekből tehát azt a módszertani következtetést vonhatjuk le, hogy a levéltári intézmények mindenfajta kiadványkészítő munkájának a történetével elméletileg leghelyesebb a levéltártörténetnek ama részében foglalkozni, amely a levéltári anyag történetét vizsgálja. Vannak azután a levéltári munkának olyan területei, amelyeket ugyan szintén a levéltári anyag érdekében, vagy pedig annak segítségével végeznek a levéltári intézmények, amelyek azonban mégsem kapcsolódnak a levéltári anyaghoz olyan szorosan, mint az előbb említettek. Ilyen például a referensés kutatószolgálat, amely a levéltári intézményeknek egyik legfontosabb, sőt nyugodtan mondhatjuk: a legfontosabb feladata. Mert ugyan mi másért vannak a levéltári intézmények inkább, mint azért, hogy a levéltári anyagról tájékoztatást nyújtsanak, a levéltári anyagot rendelkezésre bocsássák mindazok számára, akiknek a levéltári anyag használatához érdekük fűződik, akik a levéltári anyag használatára jogosultak. — Vagy ilyen munka a levéltári anyag segítségével történő népművelés, levéltári kiállítások rendezése, levéltári iratok közzététele révén. — Ilyen munka azután a levéltári dolgozóknak a levéltári intézményekben történő képzése és továbbképzése, a levéltári intézmények könyvtárának a kezelése, a levéltári adminisztratív és gazdasági ügyintézés. Mindeme munkák kapcsolatban vannak ugyan a levéltári anyaggal, akár úgy, hogy a levéltári anyag felhasználásával végzik őket a levéltári intézmények -r mint a referens- és kutatószolgálatot, a népművelést —, akár pedig úgy, hogy a levéltári anyag érdekében kerül sor rájuk — mint a szakmai képzésre és továbbképzésre, a könyvtár kezelésére, az adminisztratív és gazdasági ügyvitelre. A levéltári anyaghoz fűződő kapcsolatuk azonban jóval lazább, mint a többi levéltári munkáé. Ezért véljük úgy, hogy a levéltári munkák eme — a levéltári anyaghoz nem szorosan kapcsolódó ágainak a történetét vizsgálni elméletileg a levéltártörténetnek inkább az a része hivatott, amely a levéltári intézményeknek a történetét kutatja, nem pedig az, amely a levéltári anyagét. Elméletileg — ezt ismételten és nyomatékosan kívánom hangsúlyozni. A gyakorlatban ugyanis nem mindig kell, s nem is mindig lehet elválasztani egymástól, s külön-külön tárgyalni a levéltártörténetnek egyes részeit. A gyakorlatban inkább az a fontos — s a levéltártörténet módszertanának éppen arra kell a figyelmet felhívnia —, hogy a levéltártörténeti kutatásoknál és a levéltártörténeti feldolgozásoknál a levéltártörténet egyetlen része, e részek egyetlen 2*