Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

A levéltártörténet módszertanához 169 iratok történetének a keretébe tartoznak-e, avagy inkább a levéltári technika történetéhez? A biztonságos megőrzést szolgáló levéltári munka kérdéseinek vizsgálatánál elméletben — és ezt hangsúlyozom — különbséget tehetünk, sőt kell is tennünk a között, hogy e munka során mi történik magával a levéltári anyaggal, a levéltári iratokkal, s a között, hogy a kérdéses munkát milyen módon, miféle eszközökkel végzik el. Annak a vizsgálata, hogy mi történt magával a levéltári anyaggal, a levéltári iratok történetének a keretébe tartozik. Azt pedig, hogy a kérdéses munkát milyen módon, miféle eszközökkel végezték el, a levéltári technika története hivatott vizsgálni. A gyakorlatban persze ez a két szempontú vizsgálat — az irattörténeti és a technikatörténeti — rendszerint közösen, összevontan történik. De foglalkozhätik a levéltártörténet a levéltári iratok biztonságának kérdéseivel anélkül is, hogy a biztonságot szolgáló levéltári technika kérdéseinek a vizsgálatára is kiterjedne. És megfordítva: tárgyalhatja a levéltári technika történetét magának a levéltári anyagnak a történetétől elvonatkoztatva is. A másik fajtája annak a levéltári munkának, amelyet a levéltári intézmények magán a levéltári anyagon végeznek, a levéltári iratoknak minél könynyebben használhatóvá tétele, ami másik alaprendeltetése minden levéltári intézménynek. A levéltári anyagnak minél könnyebben használhatóvá tételét célzó levéltári munkák közül első helyen a levéltári iratok rendezését kell említenünk. A levéltári intézmények az iratképző szervektől és személyektől végleges levéltári őrizetbe átvett iratok rendszerét és rendjét fölülvizsgálják. A megbomlott rendet helyreállítják, a rendszert pedig vagy megtartják, vagy pedig, ha szükségesnek ítélik, megváltoztatják. A levéltári rendezésnek ennek megfelelően kétféle kategóriáját különböztethetjük meg: az egyiknek célja az eredeti rend helyreállítása az eredeti rendszer megtartásával, a másiké pedig új rendszer kialakítása, amivel természetesen együttjár az eredeti rend megváltoztatása is. A levéltári rendezés eredményeképpen részben megmaradnak az iratképző szervek és személyek által még a levéltári intézményeken kívül kialakított irattári rendszerek, részben a levéltári iratoknak új, levéltári rendszerei alakulnak ki. A levéltártörténet, pontosabban szólva a levéltártörténetnek az a része, amely a levéltári iratok történetével foglalkozik, ennek során legnehezebb, de legszebb feladatával a levéltári rendszerek vizsgálatakor találkozik. E vizsgálatot — úgy gondolom — módszertanilag egybe kell kötni az irattári rendszereknek a vizsgálatával. Az irattári és a levéltári rendszerek közös nagy családba tartoznak. A levéltárak Linnéjének e család tagjait közös rendszerbe kell foglalnia. A levéltári rendezéssel szorosan összefügg a levéltári címelés és jelzetelés, a levéltártörténetnek ezzel a levéltári munkával is foglalkoznia kell, amikor a levéltári iratok történetét vizsgálja. A címelés és jelzetelés lényegében egy munkát jelent, amelynek nehezebb része a címadás. A címadás során a levéltári iratoknak a levéltári rendszereken belül kialakult nagyobb-kisebb részei, a levéltári egységek nevet kapnak. Ez a név a levéltári cím. A levéltári jelzet pedig 2 Levéltári Közlemények