Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

166 Ember Győző és minél egyszerűbben, minél könnyebben használhatóvá, hozzáférhetővé tegyék. A fenti tényből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a levéltári iratok történetének módszertani kérdései a levéltártörténetnek elsődleges módszertani kérdései. Nem felesleges ezt az álláspontot határozottan leszögezni, mert a hazai és a nemzetközi levéltártörténeti irodalom jelentős részénél azt látjuk, hogy a levéltári intézmények történetét helyezik előtérbe, és vele szemben a levéltári iratok történetét meglehetősen elhanyagolják. Itt jegyzem meg, — mintegy zárójelben — hogy igen tanulságos lenne megvizsgálni a hazai és a nemzetközi levéltártörténeti irodalmat abban a vonatkozásban, hogy milyen a módszerük, hogy a levéltártörténeti kérdések vizsgálatánál milyen szempontokat alkalmaztak. A levéltártörténet módszertanának oly nagyon kívánatos megírása előtt ezt a felmérő munkát feltétlenül szükséges lesz elvégezni, mint tudománytörténeti stúdiumot. Az első — és talán nem túlzok, ha azt mondom: a legfontosabb — módszertani kérdés, amely a levéltári iratok történetének a vizsgálatával kapcsolatban felmerül, az, hogy mikor kezdődik a levéltári iratok története? Akkor kezdődik-e, amikor a levéltári iratok levéltári intézmény őrizetébe kerülnek,. vagy már akkor, amikor még nincsenek levéltári intézmény őrizetében? Nézetem szerint a levéltári iratok története akkor kezdődik, amikor ezek az iratok keletkeznek. A levéltártörténetnek a levéltári iratok történetének azzal a szakaszával is foglalkoznia kell, amikor ezek az iratok még nincsenek levéltári intézmény őrizetében, amikor elsősorban még nem történeti források, hanem azoknak a szerveknek és személyeknek életműködési eszközei, amelyek létrehozták őket. A levéltári iratok történetének tehát két szakaszát különböztethetjük meg. Az első szakaszban a levéltári iratok még nincsenek levéltári intézmény őrizetében. A második szakasz akkor kezdődik, amikor levéltári intézmény őrizetébe kerülnek. Az első szakasz története legalább olyan jelentős, mint a másodiké, sokszor még jelentősebb annál. A levéltári iratok történetének első — levéltári intézményen kívüli — szakaszát vizsgálva, először is azt az ismert tényt kell figyelembe venni, hogy a különböző szervek és személyek működése során keletkező iratanyagnak csak kis hányada történeti forrásértékű, kerül levéltári intézmény őrizetébe, lesz levéltári anyag. E kis hányad története azonban' szorosan összefügg annak a vele együtt keletkező, jóval nagyobb mennyiségű iratanyagnak a történetével, amely nem rendelkezik történeti forrásértékkel, nem kerül — legfeljebb átmenetileg — levéltári intézmény őrizetébe. A kétféle — levéltári és levéltárba nem tartozó — iratanyag története mindaddig, amíg a kétféle iratanyag együtt van, nem választható el egymástól. A levéltártörténetnek a levéltári iratok történetét mindaddig, amíg azok együtt vannak levéltárba nem tartozó iratokkal, ebben az összefüggésben kell vizsgálnia. A különböző szervek és személyek működése során keletkező, kis hányadában történeti forrásértékű és így levéltári intézmény őrizetébe tartozó iratanyagnak a története szorosan összefügg az iratanyagot létrehozó szerveknek és személyeknek: az iratképzőknek a történetével. A levéltári iratok történe-