Levéltári Közlemények, 39. (1968)

Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. - Ember Győző: A levéltártörténet módszertanához / 155–176. o.

156 Ember Győző A levéltáraknak mint levéltári intézményeknek a történetével kapcsolatban felmerülő első kérdés az, hogy mi a levéltári intézmény. Levéltári intézményeknek azokat az intézményeket nevezhetjük, amelyeknek az az elsődleges rendeltetésük, hogy levéltári anyagot őrizzenek. Ahhoz, hogy a fenti meghatározást megérthessük és alkalmazhassuk, tudnunk kell azt, hogy mi a levéltári anyag. Ez a kérdés nemcsak a levéltártörténetnek, hanem a levéltártannak, a levéltártudománynak is alapkérdése. Nem könnyű erre a kérdésre kielégítő választ adni. Könnyű lenne a kérdésre azt válaszolni, hogy levéltári anyag minden olyan anyag, amelyet levéltári intézmények őriznek. Ez a válasz azonban nem kielégítő, két okból sem. Nem elégít ki először azért, mert a levéltári anyagot a levéltári intézményből kiindulva akarja meghatározni, holott — miként láttuk — a levéltári intézményt csak a levéltári anyagból kiindulva tudjuk meghatározni. Nem kielégítő másodszor azért sem, mert — véleményem szerint — a levéltári intézmények nemcsak levéltári anyagot őriznek, hanem egyéb történeti dokumentum jellegű anyagot is, olyan anyagot, amelyet más megfelelőbb őrző intézmény nem létében egyelőre a levéltári intézmények őrizetébe utaltak, amely azonban — meggyőződésem szerint — ugyanúgy nem minősíthető levéltári anyagnak, mint a történetnek számtalan más dokumentuma, — könyvek, muzeális tárgyak stb. — amelyek őrizetére már korábban külön őrző intézmények létesültek. A levéltári anyag meghatározásánál tehát a levéltári intézményből nem indulhatunk ki, más kiinduló pontot kell keresnünk. Nem határozhatjuk meg a levéltári anyagot azt mondva róla, hogy a levéltári anyag történeti dokumentum. Mert igaz ugyan, hogy a levéltári anyag történeti dokumentum, de nem minden történeti dokumentum levéltári anyaga A történeti dokumentumok egész sorát nem levéltárak, hanem más intézmények őrzik. A levéltári anyag meghatározásánál abból kell kiindulnunk, amit a magyar „levéltár" szónak az első része: a „levél" kifejezés jelent. A magyar „levéltár" szó világosan megmondja, hogy a levéltárak mit tárolnak, mit őriznek: levelet, leveleket. A „levél" kifejezés pedig a magyar nyelvben iratot jelent. A levéltárak iratot, iratokat tárolnak, őriznek. A levéltári anyag meghatározásánál tehát abból indulhatunk ki, hogy a levéltári anyag iratanyag, irat. Megelégedhetünk-e azonban ezzel a meghatározással? Nem ugyanaz-e a helyzet e meghatározásnál, mint volt a történeti dokumentummal kapcsolatban? Azaz: ha el is fogadjuk azt a meghatározást, hogy a levéltári anyag irat, vajon minden irat levéltári anyag-e, minden irat — még azzal a megszorítással is, hogy történeti dokumentum jellege van — a levéltárak őrizetébe tartozik-e? Hogy e kérdésre válaszolhassunk, elkerülhetetlen, hogy az „irat" fogalmát közelebbről megvizsgáljuk, hogy megpróbáljuk meghatározni, mi az „irat". Az irat egy cselekvésnek, az írásnak az eredménye. Szoktuk magát az iratot is írásnak nevezni. Az írás pedig nem más, mint a beszédnek bizonyos anyagon, bizonyos eszközzel és bizonyos jelekkel történő kifejezése, rögzítése. Az irat tehát bizonyos anyagon, bizonyos eszközzel és bizonyos jelekkel kifejezett, rögzített beszéd.