Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.

A magyar medievisztika forráskérdései 5 osztrák történeti intézet nagy múltú folyóiratában Heckenast Gusztáv, illetőleg egy munkaközösség (Kumorovitz Lajos Bernát, Gerics József, Kubinyi András, Mezey László) tollából megjelentek.

5 Mindkét ismertetés középkorkutatásunk oly gazdag eredményeiről tájékoztat, amelyeknek jelentőségét mi kortársak nyugtalan türelmetlenségünkben hajlamosak vagyunk időnkint keveselni, összességükben azonban bizonyára alkalmasak jó véleményt ébreszteni elfogulatlan szomszédaink körében. Sem a megjelent munkák számát, sem értékét nem illik tehát szerénységből sem lebecsülnünk. Amit tettünk, arra önérzettel mutathatunk reá. Tovább jutnánk azonban, ha újabb két évtized múlva hasonló, de egyetlen beszámoló az egységes magyar medievisztika eredményeiről tájékoztathatna. Ehhez az első lépés az lehetne, hogy az apró részletekben is a nagy összefüggések visszatükröződését keressük s ilyenek felismerésétől nem tagadjuk meg eleve helyeslésünket. Már csak azért sem, mert a történeti alaptudományok, főleg a diplomatika- és írástörténet,. a hivatal- és közigazgatástörténet, amint egykor a polgári történettudományt segítették fellendülni, alkalmasak volnának arra is, hogy előmozdítsák marxista középkorkutatásunk virágzását. Magát a gazdasági és társadalmi fejlődés vizsgálatát kedvezően befolyásolná e szakterületek intenzív művelése. A középkorkutatás mai fokán ugyanis az ismeretlen forrásanyag előnyösen figyelmeztethet új szempontokra, korábban észre nem vett, de lényegesnek bizonyuló társadalmi összefüggések felismerésére. Amire azért is szükség volna, mert önmagában a marxizmus alapelveinek, sőt gondolatrendszerének beható ismerete sem képesít arra, hogy a történeti fejlődés bonyolultságát érzékeltessük. Egyébként a forrásoknak, amelyek elmélyedő vizsgálatát nélkülözhetetlennek tartjuk, nem szükségképpen kell kiadatlan okleveleknek lenniök. A nyomtatott oklevéltárak magukban is ezernyi adatot tárnak a kutató elé. Reájuk azért is támaszkodnunk kell, mert a polgári történettudománynak — jellegéből és lényegéből következően — széttördelt, elszigetelt megállapításai nem alkalmasak összefoglaló, általános igényű következtetések levonására. Történettudományunk életének lehetett oly szakasza, amidőn elégnek tűnhetett fel a polgári kutatás eredményeinek átfogalmazása, ezen a fokon azonban már régen túlhaladtunk. Amióta mindenki, saját tapasztalatai alapján, meggyőződött az új szemlélet igazabb, mélyebb voltáról s ugyanakkor — szovjet példák nyomán — a kutatás szabadsága, a gondolkozásnak megkötöttségektől mentesítése oly valósággá lett, amelynek felemelő és megnyugtató hatását élményszerűen átélhettük, a marxizmus lényegében rejlő nagyvonalúság a gazdag forrásanyagra támaszkodó, sokoldalú vizsgálódás általánossá válását követeli a középkorkutatás területén. További előnye volna, ha a hazai medievisztika megerősödnék, hogy a mainál reálisabb életfeltételek teremtődnének számára. Pontosabban: megszűnnék a polgári korszaktól örökölt felfogás uralma, hogy az 1526 előtti kort csak mint nemzeti történetünk egyik periódusát értékeljük. Az első világháború előtt, amikor a történészek előszeretettel a Moháccsal lezáruló korszak történetével foglalkoztak s annak tüzetes megismertetésére törekedtek, másképp nem is járhattak volna el. A gimnáziumban, amelynek alsó osztályaiban két évig volt szokásos a magyar történelmet tanítani, mivel az el5 Forschungen zur Geschichte des ungarischen Mittelalters in den Jahren 1945—1964, Historische Hilfswissenschaften und Verwaltungsgeschichte in Ungarn 1945—1964. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. 73 (1965) 366—381, 382—398. 1.