Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Veres Miklós: Az Archivum Regni története, 1765–1874 / 31–67. o.

Az Archívum Regni története 1765—1874 43 még 12 éves fiáit, József Miklóst — az Archivum Regni későbbi levéltárnokát — is. 1810—1816 között kisebb megszakításokkal öt alkalommal járták az ország különböző levéltárait, s mintegy 1000 darab volt azoknak a felfedezett közjogi iratoknak a száma, melyek az Archivum Regni-ben való megőrzésre méltók.

60 A vidéki levéltárak nagy kutatójának áldozatos munkáját azonban az illetékes szervek nem értékelték kellőképpen. Első útjáról történt visszatérése után csakhamar arra utasították, hogy a már összegyűjtött adatokból munkálatát azonnal készítse el, s azt a banderiális albizottságnak mutassa be. Ugyanakkor az utazás költségeire felvett 2000 Ft előlegről való elszámolással is zaklatták. Kovachich az érdemi munkát emiatt nem akarta félbeszakítani, s így inkább az előleget 1811. ápr. 26-án visszafizette és most már a saját költségén, fiával együtt ismét útrakelt és tovább folytatta fáradságos munkáját. Az illetékesek tehát Kovachich számára még a kutatás anyagi fedezetét sem biztosították. Ez azonban nem gátolta meg őket abban, hogy Kovachichot, ötödik útjáról való visszatérése után, 1816-ban dalmáciai és olaszországi kutatásra utasítsák. Ö azonban ekkor kijelentette, hogy miután az eddigi utazások költségeit a saját fizetéséből és felesége vagyonából fedezte, újabb kiküldetésre csak akkor vállalkozik, ha az addig felmerült összes kiadásait megtérítik. A költségek megtérítéséről a banderiális deputatio és a nádor több évig tanácskozott. Időközben a banderiális munkálatok abbamaradtak, s bár Kovachich követelésének jogosságát mind a nádor és országbíró, mind a deputatio tagjai elismerték, a költségek megtérítése mégis elmaradt. Kovachich ezért jogainak megvédése céljából 1821. november 12-én kénytelen volt a nádori ítélőmesteri hivatalnál tiltakozását bejelenteni.

61 Tiltakozó levelében összes jogait fiára, mint egyedüli örökösére ruházta, s azután rövidesen meghalt.

62 Kovachich halálával az egész magyar levéltárügyet nagy veszteség_érte. Az Archivum Regni már korábban, 1813. június 25-én elvesztette Rudnyák András levéltárnokot is. Rudnyák — aki mint láttuk — már több mint fél évszázaddal azelőtt, 1761-ben is dolgozott a levéltárban, majd 1775-től kezdve annak állandó alkalmazottja lett. Az ő szolgálata idejére esett az Archivum Regni történetének legmozgalmasabb korszaka; a levéltár Pozsonyból Budára való átköltöztetése, az országbírói levéltár átadása, majd visszavétele, a levéltár jelentősebb iratainak Temesvárra menekítése stb. 1775-től egy királyi helytartó, egy országbíró és két nádor alatt szolgált, s kötelességét mindig a levéltári érdekek szem előtt tartásával teljesítette. Több, mint két évtizeden keresztül másodmagával látta el azokat a feladatokat, amelyek három ember számára is elegendők lettek volna. Ö még többet is szeretett volna tenni a magyar levéltárügyért, s hogy nem tehetett, az nem rajta, hanem az ország pénzügyi helyzetén és a nádor „takarékoskodásán" múlt. A magyar levéltárügy lebecsülését és a nádor szűkmarkúságát bizonyítja, hogy az elhunyt Rudnyák András helyére nem nevezett ki új levéltárnokot, bár 60 V. Windisch i. m. 81. ill. 94. 1. 61 OL. O. 87. Bírósági levéltárak. Nádori ítélőmesteri levéltár. Hiteleshelyi sorozatok. Protocollum fassionum, transactionum, contractuum, protestationum et inhibitionum. Tom. XVIII. pag. 90—92. 62 OL. O. 125. Bírósági levéltárak. Országbírói hivatal. Általános iratok. 1862. Vili. C.