Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 1. - Mályusz Elemér: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és oklevélkiadás / 3–29. o.
\ A MAGYAR MEDIEVISZTIKA FORRÁSKÉRDÉSEI (Medievisztika és oklevélkiadás) Ókortudomány a klasszika filológiából Magyarországon szinte észrevétlenül nőtt ki. Az első világháború alatt a budapesti egyetemen még „A classica philologia encyclopaediája" című kollégium tájékoztatta a kezdőket a tudományszak lényegéről, hagyományairól és célkitűzéseiről, irodalomtörténeti előadások szóltak a kiemelkedő auktorok, a klasszikusok életéről és műveiről, a tanulmányok befejezését pedig az jelentette, ha a hallgató odáig vitte, hogy szótár nélkül megértette és lefordította az ókor jeleseit, megmagyarázva legismertebb műveik tárgyi vonatkozásait. A tudásanyag, amelynek elsajátítását az egyetem megkívánta és lehetővé tette, szerfelett egyoldalú volt. A professzorok jól tudták, hogy német kollégáik már ókortudományról beszélnek, hiszen ők is, nemcsak törekvőbb hallgatóik ismerték A. Gercke—E. Norden kézikönyvét, 1 a kitűnő munka széles látóköre és anyaggazdasága azonban nem volt képes felfogásuk revíziójára bírni őket. Kényelmesebb volt változatlanul ismételgetniük régi előadásaikat, amelyeket még akkor készítettek, amidőn világszerte a filológiai formalizmus uralkodott. Bármennyire kívánta, követelte tehát tudományszakuk fejlődése, hallgatóságuk tudásszomja, a magyar művelődés érdeke, hogy alakítsák át fiatal korukban kiformálódott szemléletüket és újjáteremtve gondolatvilágukat, korszerűen teljesítsék tanári hivatásukat, a megszokott korlátok átlépésére nem tettek kísérletet, ehhez talán gyengék is voltak. Egy másik, fiatalabb generációnak kellett jönnie, hogy az áldatlan állapot véget érjen. A változás a személyek kicserélődésével, a kiöregedett filológusnemzedék letűnésével elvi harcok és viták nélkül mintegy magától, máról-holnapra ment végbe. Lényegét így foglalhatjuk össze: a filológia történetírás lett, feladata pedig az ókor fejlődésének teljes feltárása, művelődése valamennyi részletének tisztázása. Ez a megújhodott filológia, amint a megunt sablonok helyébe az élet viruló képeit helyezte, az ókor klasszikusait — költőit és gondolkozóit egyaránt — ismét közel hozta az olvasók, a tanulni vágyók szívéhez. Igaz, arról le kellett mondania, hogy az auktorok eredetiben való olvasását megkívánja híveitől, az anyanyelven megszólaltatott remekírók népszerűvé válásában azonban gazdag kárpótlást találhatott. Az ókortudomány kialakulásához hasonló fejlődésen megy keresztül napjainkban a középkor kutatása. A medievisztika kibontakozása, minden hasonlóság ellenére, nem egyszerű megismétlődése az évtizedekkel korábbinak. Lényeges eltérés, hogy a kezdeményezés nem a filológia részéről indult ki, nem a filo1 Einleitung in die Altertumswissenschaft. Leipzig und Berlin 1909, 2 1912. 1*
