Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - KRÓNIKA - Borsa Iván: Betlendi János (1887–1967) / 299

Krónika 299 BETLÉNDI JÁNOS 1887—1967 Neve fogalom volt a harmincas évek végén a kutató és a kezdő levéltáros előtt. A kutató bizton számíthatott rá, ha keresett ügyirata valamely regisztratúra útvesztőjében- kallódott. Anyagismerete, vele született kutatói érzéke és makacsságba hajló állhatatossága a reménytelennek látszó esetekben is eredményeket mutatott fel. A kezdő levéltáros sokat tanulhatott tőle, mert a régi szakaltiszt jól ismerte a gondjaira bízott iratanyagot, kezelésének apróbb-nagyobb fortélyait, s a vérévé vált akkurátus rendszeretet is mély benyomást keltett minden munkatársában. Betíendi János 1887. augusztus 19-én született a Kolozs megyei Bánffyhunyadon. 1908-ban bevonult katonának és 3 évi sorkatonai szolgálatának leteltével 1911. november 1-én a Belügyminisztérium szolgálatába lépett mint fűtő. 1912. május 3-án a Belügyminisztérium kebelében működő Országos Levéltárnál napibéres szolga lett, s novemberben már véglegesítették. 25 éves korában kapcsolta őt össze a sors az Országos Levéltárral, s ez a kapcsolat 55 éven át, haláláig tartott. Az első világháborúban 51 hónapig volt katona, ebből 42 hónapig az arcvonalban. E megszakítástól eltekintve az Országos Levéltárban és az Országos Levéltárért élt és dolgozott. Budapest 1944—1945. évi ostromakor a Levéltár súlyos károkat szenvedett. Ez a csapás Betíendi Jánost is megrendítette, s oly mély nyomokat hagyott nála, hogy mikor több éves kapusszolgálat után visszakerült kezelői munkakörbe már csak visszfénye volt önmagának. 1958. szeptember 30-án nyugdíjba vonult, de nem tudott megválni az Országos Levéltártól. Továbbra is bent maradhatott az épületben és halála előtt néhány nappal is gondja volt arra, hogy az épület előtt a járda tiszta legyen. Rövid szenvedés után 1967. február 27-én halt meg. Levéltárosok és kutatók több generációja kisérte el utolsó útjára. Neve sokáig emlékezetes lesz, de még tovább maradnak meg jellegzetes írású utaló megjegyzései, melyek további generációk számára fognak eligazítást nyújtani az egykor általa oly hűséggel és szeretettel kezelt levéltári anyagban megőrizve és fenntartva óvjuk emlékezetét. Borsa Iván 11*