Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Borosy András: The American Archivist, Vol. 28–29. (1965–1966) / 280–281. o.

280 Folyóiratszemle THE AMERICAN ARCHIVIST. Published quarterly by the Society of American Arcbivists. Vol. 28 (1965): No. 1.: EVERETT O. AIXDREDGE az amerikai levéltáros társaság távozó elnöke az amerikai levéltárosok előtt álló feladatokról szól. Többek közt kifogásolja, hogy a Társulat nem is ismeri az Egyesült Államok összes levéltárait. Minél több regionális, egynapos összejövetelt kellene tartani, elsősorban azok számára, akik az országos értekezletekre nem járnak el. — SAMUEL P. HAYS az Egyesült Államok politikai történetének levéltári forrásairól közöl tanulmányt. A politikai történet kutatói eddig jóformán csak a politikai vezetőktől származó kéziratokat vizsgálták. Most kezdik felhasználni a választásokra, a demográfiai viszonyokra és az iratokat személyesen nem termelő politikusokra vonatkozó iratokat, melyek a politikai élet társadalmi alapjainak vizsgálata szempontjából különösen fontosak. •— MORRIS RIEGER az V. (brüsszeli) nemzetközi levéltáros kongresszusról számol be. — T. R. SCHELLENBERG tanulmánya azt elemzi, hogyan kell alkalmazni a proveniencia elvét az Egyesült Államok modern kori iratainak rendezésekor. Minden olyan iratot, mely valamilyen iratképző szerv funkcionálása következtében jön létre, a proveniencia elve szerint kell rendezni és tárolni. — FREDERiäK G. EMMISON a brit rádió levéltárnépszerűsítő adásairól számol be, — CH. KECSKEMÉTI pedig Latin-Amerika története levéltári forrásainak készülő útmutatóját ismerteti. A füzet további cikkei — CHARLES T. MORRISSEY, DONALD C. SVAIN, SAUL BENISON és GOULD P. COLMAN tollából — az „Oral history", azaz a le nem írt, szóbeli forrásokon alapuló történetírás problémáival foglalkoznak, melyek legfőbb segédeszköze a magnetofon. Ezek közül CH. T. MORRISSEY cikke a legérdekesebb, mely Truman elnökségével, a rávonatkozó orális forrásokkal s azok felhasználásának módjáról szól. — No. 2.: A szám bevezető cikke JAMES O. OLSON, az amerikai helytörténeti társaság elnöke előadása a forráspublikációk fontosságáról. Sok jó forráspublikáció jelent meg az utolsó években az Egyesült Államokban, de számukat a továbbiakban még növelni kell. — MEYER H. FISCHBEIN a levéltáros s az iratképző szervek vezetői és tisztviselői közt kialakuló kapcsolatról ír. A személyes kapcsolat kialakítása nélkülözhetetlen köztük. A levéltárosnak olykor meg kell látogatnia a hivatalvezetőt irodájában, beszélgetnie kell vele, meg kell győznie arról, hogy a levéltár célkitűzései a hivatal, annak vezetője s a tudomány szempontjából egyaránt fontosak. Taktikai tanácsokat is ad: hogyan irányítsa a levéltáros a beszélgetés menetét. — MABEL E. DIETRICH a decimális rendszernek az amerikai hadügyminisztériumban és hadseregben történő elterjedéséről, majd háttérbeszorulásáról ír tanulmányt, — J. J. HAMMITT pedig az amerikai szövetségi kormányszervek levéltárairól. A szövetségi kormány által termelt s ki nem selejtezhető iratmennyiség évi 200 000 köbláb, az eddig felhalmozott pedig 5,7 millió köbláb. Az egyre gyarapodó iratanyag kezelése súlyos probléma s mindig újabb, modernebb eljárásokat, módszereket követel meg. — F. GERALD HAM cikke az amerikai történelmi társulat és a levéltárak viszonyáról szól. A történelmi társulat nem közeledik eléggé a levéltárakhoz. A két intézmény kapcsolatát a történettudomány érdekében feltétlenül erősíteni kell. — MAIZIE H. JOHNSON az ausztráliai levéltárakról ír, — AUGUST R. SUELFLOW és ROBERT M. WARNER különböző amerikai egyházak forrásainak gyűjtéséről és megőrzéséről írnak s a világi intézmények szerepéről az egyháztörténeti források gyűjtésében, — FRANCIS J. WEBER pedig az amerikai katolikus püspökségi levéltárakról. — No. 3.: E szám első helyen az amerikai levéltáros szövetség szabályzatát ismerteti. A szám tanulmányai a kéziratos források különböző problémáival foglalkoznak. CHARLES E. LEE a kéziratos források reprodukciójával, a nyomtatott forráspublikációkkal foglalkozik. — JEAN PRESTON a kéziratok felhasználásának kérdéseit vizsgálja. A kéziratok megőrzése, a tolvajoktól és vandáloktól való megvédése az első feladat. A henye kíváncsiskodók és szenzációhajhászok levéltári kiszolgálása is korlátozandó. Kitér a mikrofilmezéssel kapcsolatos problémákra is. (A Library of Congress mikrofilmre veszi a 23 amerikai elnök összes iratait és szabad forgalomba bocsátja.) — HENRY BARTHOLOMEW COX a magánlevelezésekről, azok védelméről és felhasználásukkal kapcsolatos jogi és egyéb kérdésekről ír, — HARRIET C OWSLEY és WILLIAM C. BINKLEY az amerikai kéziratgyűjtemények nemzeti katalógusáról, — T. R. SCHELLENBERG az Egyesült Államokban található történelmi forrásértékű iratok ellenőrzésének rendszeréről, — ROY SYLVAN DUNN pedig egy „délnyugat"-i levéltárról, mely a 150 000 lakosú texasi Lubbock városában van. — A szám következő cikkei három kéziratgyűjteményt ismertetnek: ROBERT S. MAXWELL a Stephen F. Austin kollégium kéziratgyűjteményéről, CAROLYN ANDREWS WALLACE a North Carolina Library kéziratgyűjteményének legfontosabb részéről, a Southern Historical Collection-ról, MATTIÉ RUSSELL pedig a Duke University Library kéziratosztályáról ír. — No. 4.: GUNNAR MENDOZA a latin-amerikai levéltárügyet ismerteti, hangsúlyozva annak elmaradottságát. — MARCIA WRIGHT Tanganyika levéltárairól ír, — WILLIAM F. SCHMIDT pedig a levéltárak érdekesebb darabjait kiállító újabb típusú tárlókról. — MARY JANE DOWD E. Posner-nek az amerikai állami levéltárakról szóló művét bírálja. — A szám a