Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Arhivelor, Anul VII–IX. (1965–1966) / 271–276. o.
Folyóiratszemle 273 munkáságukkal új utakat nyitottak, akiknek munkássága pozitív vagy akár negatív irányban jelentősebb hatást váltott ki. Részletesen foglalkozik a tanulmány a kodikológiai kutatásokkal, valamint a paleográfia és a diplomatika különválásával, majd részletesen elemzi N. Wattembach, L. Delísle és főképp L. Traube munkásságának a modern paleográfia és a kultúrtörténet közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése irányában érvényesült hatását. Az általuk lerakott alapokon haladva érkeztünk el oda, hogy az írásbeliség kultúrtörténete ma már egy önálló tudományág igényével léphessen fel. Ma már ugyanis általánosan elfogadottnak tekinthetjük az írásbeliség egységének tételét, valamint azt is, hogy az írott dokumentumokban testet öltött tevékenység a maga egészében, a paleográfia tárgyát képezi. Napjaink paleográfiája felöleli mind az írásos kultúrára vonatkozó kutatások eredményeit, mind az írásbeliség útján megnyilvánuló társadalmi rétegek történetére vonatkozó ismereteket. Hagyományos, történeti segédtudományi rendeltetése természetesen továbbra is megmarad. Munkamódszereit tekintve, a paleográfia a minél teljesebb és minél szélesebb körű tájékozódásra törekszik, melyet egyfelől a nemzetközi együttműködés, másfelől a modern szövegreprodukciós technika igénybevételével igyekszik minél tökéletesebben megvalósítani. — DAMIAN P. BOGDAN a paleográfiának mintegy negyed évszázad óta önállósult ágáról, a kodikológiáról közöl igen részletes és alapos tanulmányt. Bevezetésképpen részletesen elemzi a szerző a hagyományos értelemben vett történeti segédtudományok problematikáját. Hangsúlyozza, hogy történeti segédtudományi ismeretekre nemcsak a. régebbi korok, hanem a modern és legújabbkor történetének megismerésénél is szükség van. A kodikológia fogalma és tárgya című fejezetben A. Dain francia tudós definícióját ismerteti, de jelzi mások (K. Löffler, F. Massai, J. Irgoin stb.) véleményét is. A definíció ismertetéséből megtudjuk, hogy a kodikológia tárgya a kódexek létrehozási technikájának (a felhasznált anyag, az írás jellege, a füzetek sajátosságai, számozása stb. és végül a díszítések, a kötés) tanulmányozása. A modern tudomány a kodikológia szolgálatában című fejezet a kódexek konzerválásának és restaurálásának, továbbá az elhalványult írások olvashatóvá tételének fizikai és kémiai eljárásait ismerteti. A kodikológiának más tudományokhoz fűződő kapcsolatait vizsgálva, a szerző mindenekelőtt a paleográfiához való viszonyát elemzi, majd sorra vizsgálja a kodikológia és az epigráfia, a kriptográfia, a bibliológia, a filigránológia, a papirológia, az ikonográfia, a képzőművészetek, a művészettörténet, a íevéltártan, diplomatika, a nyelvtudomány, a szövegkritika stb. közötti összefüggéseket. A következő fejezet az aktuális feladatok sorában különösen a kodikológiai segédletek készítésének fontosságát hangsúlyozza, össze kellene állítani az országban és külföldön őrzött román ill. idegen nyelvű kódexek leltárát, továbbá a részletesebb adatokat tartalmazó egyéb segédletek teljes rendszerét. A munkát természetesen igen alapos felkészültségű dolgozókra kellene bízni és a munkát igen tervszerűen kellene megszervezni. A megfelelő munkatársak kiképzésére egyes egyetemeken be kellene vezetni a kodikológia oktatását. A tanulmánynak az 1966. évfolyam 2. számában közölt második része a kodikológia előtörténetével foglalkozik és mindenekelőtt a jelentősebb ilyen jellegű munkálatokat (Montfaucon műveit, továbbá az oroszországi Archeograficseszkaja Kommisszija munkálatait, a francia Catalogüe général des manuscrits des bibliothéques publiques des départements-t, a londoni Historical Manuscripts Comission tevékenységét, a román Al. Odobescu publikációit stb.) ismerteti és értékeli. A következő fejezetben L. Traube, K. Löffler, B. van, Groningen, Ch. Samarán, A. Dain és más szakemberek véleményét vonultatja fel a szerző annak alátámasztására, hogy a kodikológiát ma már önálló tudománynak kell tekintetni. A kódextani ismeretek elnevezéséről szólva a szerző a „kodikológia" kifejezés mellett foglal állást, mely francia terminus ugyan, de ma már ezt a megjelölést használják a belga, a román, a csehszlovák, a szovjet és az angol szakemberek is. A német és a holland szakirodalom legszívesebben a „Hahdschriftenkunde" kifejezést használja, de néha a francia kifejezéssel is találkozunk. Ezzel szemben egyes belga és francia kodikológusok olykor egy harmadik, az „Archéologie du livre manuscrit", a kéziratos könyvek archeológiája kifejezést • használnak.A kodikológiai tevékenységet kifejtő jelentősebb intézményeket ismerteti a következő fejezet, mely a Bruxelles-i Fonds National de la Recherche Scientifique, a párizsi Institut pour la Recherche et l'Histoire des Textes, a jereváni Metenadaran, a német akadémia Kommission über die Inventarisierung der literarischen deutschen Handschriften, tevékenységét a hasonló jellegű szovjet és csehszlovák intézményeket mutatja be. A kodikológia mai állásáról szóló fejezet megállapítja, hogy a kutatások súlypontja Franciaország és Belgium felé tevődik át, ami a fentemlített intézmények működésén kívül annak tulajdonítható, hogy a kodikológia nemzetközi orgánuma — a Scriptorium című folyóirat — Bruxelles-ben jelenik meg. Mindamellett jelentős kodikológiai munkásság folyik Németországban, Nagy-Britanniában és Romániában is, ahol N. Iorga és I. Bianu ilyen irányú tevékenysége már lerakta az alapokat. A tanulmány bibliográfiai tájékoztatóval zárul. — VALENTIN AL. GEORGESCU a „trimoiria"