Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Arhivelor, Anul VII–IX. (1965–1966) / 271–276. o.

Folyóiratszemle 271 hivatalának rövid történetét vázolva, adatokat közöl a levéltár kialakulásáról, jelenlegi állapotáról, és ismerteti a levéltárról készült legújabb segédletet (leltár). — GIULIANO CATONI a sienai levéltárak helyzetéről számol be a francia uralom idején (1808—1814). A levéltárak anyagának jelentős hányadát Pierre Claude Francois Daunou, a birodalmi levéltárak igazgatójának rendeletére Párizsba szállították, mely anyag csak Napóleon bukása után — kisebb veszteségekkel — került vissza eredeti őrzőhelyére. — BARBARA BELLINI PUSCEDDU a Viktor Emánuel könyvtárból a Római Állami Levéltárba került Cybo Miscellanea keletkezését, összetételét vizsgálva, a gyűjteményes fondnak az egyes levéltári fondok közötti szétosztását javasolja. — DÓRA MUSTO a caprarolai Farnese palota freskóinak Domenico Venuti által 1811-ben készített restaurálási tervét ismerteti, adatokkal illusztrálva a festő életének, működésének egyes állomásait. — A krónikák, feljegyzések, ismertetések rovatban VITTORIO STELLA „A levéltártudomány és a kutatás" c. cikkével csatlakozik azon tanulmányok sorához, melyek Pavone „A levéltárosok és a tudományos kutatás" vitaindító értekezése nyomán láttak napvilágot. — ELIO LODOLINI az állami levéltárak szekcióival, valamint az állami levéltári szekciókkal kapcsolatos megjegyzéseit közli. A szekció terminus két különböző értelemben használatos az olasz levéltári terminológiában. Jelenti a levéltári anyag levéltárakon belüli tagolódását, továbbá a levéltárigazgatás területi szervét. Mindkét cikk részletes ismertetésben olvasható a Levéltári Szemle 1968: 1. számában. — S. WOOLF beszámol az 1965 októberében Londonban tartott és az újkori történetírás problémáival foglalkozó kongresszusról, ahol szóbakerültek a levéltári anyag hozzáférhetőségével kapcsolatos problémák is. — E. ALEANDRI BARLETTA rövid áttekintést ad az egyházi levéltárakkal foglalkozó tanulmányokról, különös tekintettel azokra, melyek az állami levéltárakkal közös problémákat érintenek. — Megemlítendő, hogy valamennyi kötet részletes bibliográfiával, a levéltári területre vonatkozó jogszabályalkotás, és a megjelent levéltári kiadványok ismertetésével zárul. Teke Zsuzsa REVISTA ARHIVELOR. Organ al Direcpiei generale a arhivelor statului din Republica Popularä Romina. Bucuresti. Anul VII. (1965): No. 1.: A szám közvetlenül a mindig igen gazdag „Tanulmányok" című rovattal indul. — GH. UNGUREANU Levéltári terminológiai problémák című tanulmányában abból kiindulva, hogy a levéltárosoknak is, de a kutatóknak is igen sok nehézséggel kell megküzdeniök egyes, ma már nem használt vagy más értelemben használt kifejezések helyes értelmezésénél, egy olyan levéltári terminológiai szótár összeállítását sürgeti, mely a levéltári iratokban előforduló, lehetőleg valamennyi szakkifejezés magyarázatát magában foglalja. E szakkifejezések körébe nemcsak az iratok létrehozásával, az iratok kezelésével kapcsolatos kifejezéseket és az iratfajták nevét sorolja, hanem az iratokat létrehozó intézmények nevét és az iratokban előforduló, de ma már nem használatos egyéb kifejezéseket is. A tanulmány a fentiek bizonyítására a Ia§Í-i levéltárban őrzött néhány XIX. századi fondban előforduló kifejezés magyarázatát is magában foglalja. A magyarázatok egyfelől intézmények, (divan, curte, vistieria) és iratfajták (acta, dellä, condíca, regístru) nevére, másfelől az iratokban gyakrabban előforduló, ma már elavult kifejezésekre (medean, veleat stb.) vonatkoznak. — S. JAKÓ a modern paleográfiai felfogással és annak a romániai latin paleográfiai kutatásoknál való alkalmazásával foglalkozik tanulmányában. A modern paleoráfia — túlnőve a történeti segédtudomány hagyományos keretein — három területet ölel fel: a régi írásmódok gyakorlati megismerése, a kodikológia és az írástörténet. E három kutatási terület szorosan összefügg ugyan, de céljaikban és módszereikben el is térnek egymástól. Romániában a latin paleográfiai kutatások eddig nem folytak kellő intenzitással. A szerző e kutatások tudományos és szervezeti előfeltételeinek megteremtését szorgalmazza. — O. PESCARIU az úrbéri összeírások létrejöttének körülményeit ismerteti és sokoldalúan elemzi azok történeti forrásértéket. Néhány fontosabb úrbéri összeírás közzététele, véleménye szerint, nagy mértékben hozzájárulna a feudalizmuskori Erdély gazdasági és tásadalmi életének megismeréséhez. — C. GONCIARU a falusi békebíróságok működését és_ levéltárait ismerteti. A békebíróságokat Moldovában a Regulamentul Organic hozta létre és a községi törvény életbeléptetéséig működtek. Ezek az intézmények képezték tulajdonképpen a későbbi községi elöljáróságok magvát. A falusi bíróságok hiányosan fennmaradt levéltárai a helytörténet igen értékes forrásanyagát képezik. — Az 1945. évi földreform 20. évfordulójáról M. FäTu emlékezik meg levéltári kutatásokra támaszkodó, jól dokumentált tanulmányában. — GH. IONITA a vasutasok 1934—1937 közötti harcainak történetét dolgozza fel, részben újabban felkutatott dokumentumok alapján. A „Dokumentumok" című rovat az 1907. évi parasztfelkelés egyes Vlasca-megyei forrásait, a falusi szocialista klubokra és az 1899. évi parasztmegmozdulásokra vonatkozó dokumentumokat, I. Ghicának a román polgári törvénykönyv részbeni módosítására vonatkozó