Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Paulinyi Oszkár: A bányavállalkozók személyi köre a selmeci bányagazdaságban a XVI. század derekán. (Adatsorok 1547–1549). (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1967. / 257–259. o.
Irodalom 259 a Közp. Stat. Hivatal Könyvtáránál szerezheti be, ha a 400 példányos megjelentetés erre még lehetőséget ad. A másik az a tény, hogy a dolgozat úttörő munka, s mint ilyen, nincsenek előzményei — nincs mivel összevetnie az ismertetőnek. Továbbá: már ez a vázlatos tartalmi ismertetés is tanúskodhat egyrészt a dolgozat adatgazdagságáról, másrészt arról a tömörségről, amelyre a szerző az adatsorokat kísérő szövegrész megírásánál törekedett. E ténynek nem mond ellent az sem, hogy bizonyos fontos tárgyi tudnivalókat megismétel. Mert csak akkor és ott, amikor és ahol arra feltétlen szükség van. A mű áttanulmányozása után az ismertető nem tudja, mit csodáljon jobban: a tárgyszeretetet, a mintaszerű forrásközlést, a végtelen sok számításhoz szükséges türelmet, a számadatok pontosságát, a téma interpretálását vagy a koncepciót? Egy dolog felől azonban nem lehet kétsége: a 6. adatsor, a vállalkozó-statisztika páratlan a maga nemében. Valódi értékét csak az tudja igazán becsülni, aki tudja azt, hogy az- összeállítása során mennyi munka tetézte önmagát. És értéke szerint becsüli az, aki arra gondol — és egy levéltárosnak arra kell gondolnia —, hogy e névsor — mint ahogy a 7. adatsor, az adósnévsor is — forrássá válik. Hogy forrása lehet, arra az a körültekintés és pontosság ad alapot, mellyel készítették. Hogy azzá lesz — mint ahogy az 1—5. adatsor is —, azt az a körülmény magyarázza, hogy egyre kevesebben rendelkeznek olyan paleográfiai ismerettel és tárgyi tudással, amilyenhez az eredeti források használatához szükség van. S ha valaki, akkor éppen a szerző volt hivatva erre. a munkára. Arra a munkára, hogy megbízható, az eredetit helyettesíthető forráskiadványt adjon az utódok kezébe. — A kételkedő azonnal meggyőződhet erről, ha bármelyik adatsor egyes tételének akár az olvasására, akár az értelmezésére, akár a tárgyi ismeretre vonatkozó jegyzeteket megnézi. S ha valaki veszi magának a fáradtságot és a kiegészítő számításokat próbálja ellenőrizni, nem csípheti hibán a szerzőt — a próbaszámítások erről győzték meg az ismertetőt. Ami pedig a koncepciót és a téma interpretálást illeti: csak helyeselni lehet. Az összefüggések vizsgálata során a mennyiségi megismerés az alapokhoz viszi el a kutatót. És nemcsak arról van szó, hogy bizonyos „jelenségkörben meghúzódó társadalmi összefüggések a statisztika módszerével elemezhetők", hanem arról is, hogy bizonyos jelenség csak mennyiségi adatokkal tárható fel a valóságnak megfelelően. A történetírásnak fontos feladata az, amire ez — szerző szavaival — „előmunkálat" vállalkozott, hogy ezeket a forrásokat feltárja és feldolgozza, az eredményt pedig összevesse a narratív források adataiból levont vagy levonandó megállapításokkal. Mivel a szerző módszere a diplomatika egy új fejezetét is jelenti, történetírásunk e módszer kérdését elvi vita tárgyává teheti, meggyőződésünk azonban, hogy e vita részleteiben talán módosíthatja, finomíthatja, egészében azonban csak helyeselheti ezt a módszert és a további feldolgozások eszközeként fémjelezheti. Úgy illenék, hogy a kritika az erények mellett a hibákra is rámutasson. Az adatsorok további részletes elemzése, az összefüggések további feltárása azonban a megjelenendő monográfiának a feladata, ezt nem hiányolhatjuk. Amit szóvátehetünk csupán annyi, hogy a statisztikai módszer a táblázaton kívül a grafikont is alkalmazza — a jelen dolgozat adatainak grafikus ábrázolása nemcsak szemléletesebbé tette volna a témát, hanem további jelentős kérdéseket is felvethetett volna. Olyan kérdéseket, amelyeket csakis a mennyiségi megismerés vethet fel. A megjelenendő monográfiának — mint ahogy a jelen dolgozatnak is — célkitűzése a jelölt terület és kor termelési viszonyainak feltárása, a vállalkozói termelés szerkezetének vizsgálata volt, s mivel a szerzőnek ezt a célt — már a jelen dolgozatból megállapíthatóan — sikerült elérnie, szeretnénk remélni azt, hogy mindazon, a termelési eszközökre vonatkozó adatokat, amelyeket hosszú, fáradtságos kutatása során, mint egy melléktermékként feltárt, feldolgozza majd, vagyis megírja e téma technikatörténetét is. ; A kiadvány megjelentetése a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának és a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának köszönhető. Szóról szóra köszönetről van szó, mert a kiadási lehetőségek köztudottan korlátozottak. De éppen a jelen kiadvány alkalmas arra, hogy vele a lehetőségeket bővítsék. Arra gondolunk, hogy a legilletékesebbek: a Bányászati Tröszt és vállalatai, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület e kiadvány alapján meggyőződhet arról: érdemes anyagi áldozatokat hozni annak érdekében, hogy a magyar bányászat múltját hasonló kiadványokkal tárassák fel. Bogdán István