Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - IRODALOM - Orosz István: Trócsányi Zsolt: Az Északi Partium 1820-ban. (A Concriptio Czyrakiana adatai). (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1966. / 256–257. o.

256 Irodalom TEOCSANYI ZSOLT AZ ÉSZAKI PARTIUM 1820-ban (A CONSCRIPTIO CZIRAKYANA ADATAI) Budapest 1966. 293 I. (Történeti Statisztikai Kötetek) A Történeti Statisztikai Kötetek sorozatában megjelent kiadványában Trócsányi Zsolt dolgozta fel a reformkort közvetlenül megelőző időszak legátfogóbb erdélyi összeírásának, az 1819—20-ban született Conscriptio Czirakyananak Krasznára, Közép-Szolnokra és Kővárvidékre vonatkozó adatait, a forrás jellegének megfelelően elsősorban agrártörténeti szempontból. A magyar agrártörténeti kutatásban is egyre erősödő igénynek megfelelően, amely egzakt módszerekkel is mérhető tudományos eredményekre törekszik, a szerző arra vállalkozott, hogy a számszerű összefüggések feltárására is alkalmas forrás adatait feldolgozva képet adjon Erdély egy darabjának agrártörténetéről. A forrás adatainak sorrendjében foglalkozik a szolgáló népesség számával és a pusztán maradt telkek arányával, a jobbágytartó nemesek birtokainak megoszlásával, a jobbágyfölddel és használatának módjával, a paraszti termelés hozamaival, a különféle,jobbágyi haszonvételekkel (legelőhasználat, erdőlés, makkoltatás, korcsmáitatás), és a szolgáltatások formáival (robot, fuvar, udvari szolgálatok, taxa, dáciák, tized, kilenced stb.) Feldolgozza az összeírás nem tisztán agrártörténeti, de a paraszti életmóddal kapcsolatos adatait is, külön fejezet szól a malmokról, a mezővárosi és falusi iparról és kereskedőkről. Az összeírás anyagának táblázatokba foglalása és a táblázatokat magyarázó szöveg rendkívül precíz, példája annak, hogyan lehet egy forrásra támaszkodva is gazdagon és sokrétűen bemutatni egy vidék agrárviszonyait. Egy év egy forrásának tükrében a jelenségek természetesen statikusnak tűnnek, Trócsányi azonban, ha mód nyílik rá, nem mulasztja el rámutatni a változás, fejlődés mozzanataira. Szerencsésnek mondható a feldolgozás határainak kijelölése is. A conscriptio teljes anyagának részletes feldolgozására egy köteten belül természetesen nem kerülhetett sor. Ha figyelembe vesszük az észak-partiumi törvényhatóságok átmeneti jellegét Magyarország és Erdély között, s feltételezzük, hogy a szerző kutatásai kiterjednek majd az itt közölt adatokkal összehasonlítható belső erdélyi megyékre is, választását mindenképpen indokoltnak kell tartanunk. Ami a kötetből elénk táruló képet illeti, nem kétséges, hogy legkitűnőbb részei a nemesi birtokmegoszlásról, a földművelés módjáról és a robotról szóló fejezetek. Trócsányi az összeírás adatait szinte szociológiai felvételi lapoknak tekintve vizsgálja az adatokban szereplő nemesek birtokviszonyait, kimutatván, hogy három főrangú család: a Bánffyak, Telekiek és a Wesselényiek az összes szolgáló embereknek és puszta telkeknek csaknem egyharmadát tartják kezükben. Számszerűen igazolja azt a korábban is ismert, de adatokkal nem bizonyított tényt, hogy a főrangúak birtokolják a politikai élet legfőbb vezető posztjait is, s hogy a hivatalok nagyjából a birtokok nagyságának megfelelően osztódnak szét a megye nemesi társadalma között. Adatok igazolják a partiumi nemesség viszonylagos szegénységét, a magyarországival azonos kategóriák mögött lényegében sehol sem áll azonos „vagyoni tartalom". Rendkívül izgalmasak a nemesi birtokok elaprózottságát kimutató táblázatok s a szerző ezekhez fűzött következtetései az allodiális gazdálkodás szélesebb körű elterjedésének lehetetlenségéről. Az egész fejezet szempontjainak gazdagságát és eredményeit tekintve mintaképül szolgálhat a nemesi társadalom hasonló — mind ez idáig sajnos nagyon elhanyagolt — magyarországi kutatásának. A nemesi birtokviszonyoknak kizárólag a szolgáló népek és puszta telkek megoszlása alapján történő vizsgálata azonban számos buktatót rejthet magában. A szerző csak egész Erdély birtokviszonyaiban való széleskörű jártassága miatt kerülhette el azt a veszélyt, amire különben maga is utalt, hogy egy-egy birtokosnak a három megye összeírásában mutatkozó vagyoni helyzetét ne általánosítsa, hiszen a Partiumban csak néhány jobbággyal rendelkező nemesnek nagy birtoktestei lehettek Erdély más részein. Ugyanez a helyzet az allodiumokkal is, amelyek az összeírásban nem szerepelnek, de szintén módosíthatták a szolgáló népek megoszlása alapján felvázolt nemesi birtokviszonyokat. E viszonyok valóságos és az összeírásból elénk tűnő képe tehát valószínűleg nem fedi teljesen egymást, az azonban nem lehet vitás, hogy minden hasonló vizsgálatnak a Trócsányi követte módszer lehet az alapja.