Levéltári Közlemények, 38. (1967)

Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.

A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII—

XVIII. században 209 sával találkozott, mert 1754-ben még a máramarosi sóügy felügyeletével is megbízták s munkája elismeréséül a magyar kamara tanácsosi címét is elnyerte.*

1 1756. május 2-án halt meg (Nagy Iván szerint tévesen 1753-ban). özvegye, Dessewffy Anna-Mária nyugdíjfolyamodásánál a kamara azt tudakolta, hogy van-e saját megélhetési alapja?

68 De mivel Ternyey sok gyermeket hagyott hátra, a nyugdíj-jogosultságot megállapították s a nyugdíjat az 1000 forintnyi tanácsosi és 700 forintnyi sóügy-igazgatói fizetés után állapították meg 1757-ben. Magas jövedelme és a többszöri birtokadomány után is az utódok vagyoni viszonyai nem voltak nagyon kedvezőek, noha Ternyey életében minden megengedhetőt elkövetett, hogy családját anyagilag biztosítsa. Két fia a katonai pályán vált ki, István nevű pedig apjához hasonlóan a szepesi kamarát szolgálta segéd-irattárnoki, majd végül iktatói minőségben egészen az intézmény megszűnéséig: másik fia, Antal, mielőtt a hétéves háború folyamán 1759 októberében hadnagy lett, két évig volt számtiszt a szepesi kamara számvevőségén fizetés nélkül, s csak röviddel távozása előtt jutott fizetéses státusbeli álláshoz. Mint Ternyey pályafutásából és családja sorsából látható, még a legkiválóbb és a legügyesebb tisztviselők is sok nehézséggel küzdöttek s állásuk nemigen vehette fel megbecsültetés tekintetében a versenyt az uralkodó elsődleges szolgálatának tekintett katonatiszti pályával. Ha a jó szakértő, invenciózus tisztviselő csak sok-sok munkával tudott érvényesülni, ugyanakkor nem volt hiány a hivatalokban — így a szepesi kamaránál is — olyanokban, akik a hivatalviselés könnyebb végét igyekeztek fogni, nem az elvégzendő munkát nézték, hanem a meggazdagodás útjait keresték. A Neffczer-korszak nagyon kedvezett az ilyeneknek. Az oberpfalzi eredetű Neffczer János Lénárt császári élelmezési hadbiztos, íikavai uradalmi adminisztrátor két fia: Neffczer János-Jakab és Farkas-Konrád a magyar gazdaságtörténetben jelentékeny szerepet játszott III. Károly uralkodása idején. Az előbbi a gabonaházak hálózatának élén állva a szabad gabonakivitel korlátozásával károsította meg a magyar birtokosságot és a mezőgazdaságot, Konrád pedig, ki 1725 óta az udvari kamara embereként szepesi kamarai tanácsos volt, 1727-ben a harmincadhivatalokat vette bérbe, előbb 4 évre, majd a bérleti időszak letelte előtt, 1730-ban újabb 4 évre. Alighanem Neffczer volt az, aki a rá jellemző élelmességgel még 1725-ben elérte, hogy a szepesi kamarai tanácsosok fizetését 800 forintra emeljék fel.

69 A bérlet neki magának sokkal jövedelmezőbb lehetett, mint az államhatalomnak, mert 1731 -ben már arra is jutott pénze, hogy a hrádeki királyi uradalmat bérbevegye.

70 Ternyey és Grueber is valószínűleg Neffczertől tanulták meg a bérleti gazdálkodás módszerét. Hogy a bérletről mi lehetett a polgárok és a jobbágyok véleménye, azt sejthetjük. Azt azonban, hogy milyen volt a hivatalviselő kortársak véleménye, jól tudjuk WÍcsény Mihály volt tokaji harmincados folyamodványából, ki éppen a Neffezerbérlet következtében veszítette el állását.

71 A Neffczer-féle bérleti rendszer elharapódzása súlyos kihatással lehetett volna a szepesi kamarára s ennek következ67 Uo. Lib. 86. f. 249, 327. «

8 Uo. Lib. 87. f. 328. 68 OL, MKL, Lib. Deb. Lib. 24. f. 273. 70 OL, MKL, Liber Resolutionum Lib. 25. f. 83. 71 OL, Magyar Kancelláriai Levéltár, Originales Referadae 1744. 41. \