Levéltári Közlemények, 38. (1967)
Levéltári Közlemények, 38. (1967) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században / 193–236. o.
A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII— XVIII. században 207 Ugyanakkor a Rákóczi-szabadságharc előtti időből szinte csak mutatóba maradt egy-két hivatalnok a szepesi kamaránál, így Brankovics tanácsos, Eszenyi János írnok, és a már említett Guttwirth Menyhért számvevősegéd, kinek javára írták régi szolgálatát. 52 Figyelemreméltó egyébként, hogy bár a helyi nemesi elem kiszorulásáról nem lehet szó, de a tanácsosok közt szereplő urak nem a régi Sáros, Abaúj és Szepes megyeiek, hanem a kamara alá tartozó területeken birtokos, de inkább ad hoc összekerült nemesek, kiket sokkal inkább territoriális, semmint a vérségi kapcsolat tart össze, nem úgy, mint XVII. századi elődeiket. Ügy látszik ezek, mint például a zólyommegyei származású Fischerek, kik ekkortájt már a szepesi kamara területén birtokossá váltak, jobbára új elemek voltak. A felső vezetésben a helyi elemet nem a Kassához közel birtokos abaúji, sárosi és szepesi nagy családok fiai, hanem inkább távolabbi megyékből rekrutálódott urak képviselik. Nagyobb karrier is nőtt ki ekkortájt a szepesi kamara hivatalnokainak sorából. Gyöngyössy Gábor volt ez, aki régi ,gömörmegyei birtokos nemesi családból származott: apja, István, megyéjében alispánságot viselt s a magyar irodalomban költői munkásságával szerzett maradandó nevet magának. Tizenegy gyermeke közül a legtöbbre az említett Gábor vitte, ki előbb Gömör vármegye jegyzője, és levéltárának kezelője volt. Rákóczi szabadságharca idején Bécsbe ment s ott is maradt a harcok végéig. 53 Aulikus magatartása lehetett az oka, hogy 1713-ban a szepesi kamaránál titkári állást kapott: 1724-ben már tanácsos lett. Innen az udvari kamara referendáriusának és tanácsosának állásába jutott s abban meg is maradt 1745-ben bekövetkezett haláláig. Nem jutott ilyen magas pozícióra, de a szepesi kamara szempontjából sokkal jelentősebb volt a munkássága Ternyey Jánosnak. Ez a teljesen elfeledett kamarai hivatalnok megérdemli, hogy kissé bővebben foglalkozzunk vele, annál is inkább, mert benne, az udvari kamarát kiszolgáló Gyöngyössyvel szemben a XVIII. századi szepesi kamarai hivatalnokok egyik jellegzetes, tevékeny és érdemes típusát ismerhetjük meg. Ternyey János a szepesi kamara területéhez tartozó Kassához közéli vidék régi nemesi családjából eredt. Sárosban a XIII. század óta élt egy hasonló nevű família, mely a középkorban jómódú birtokos volt: Ternyey János nagyapja, Miklós, azonban csak 1667-ben kapott új címereslevelet, melyet az Abaúj megyei Gönczön hirdettek ki. Miklós fia, István volt Ternyey János apja: hogy ez az 1667-ben szereplő István azonos-e a Kassán már 1650-ben polgárjoggal és házzal bíró, nemes módra lovat tartó Ternyey Istvánnal, bizonytalan. 54 Mindenesetre figyelemre méltó, hogy egy Ternyey nevű kereskedő-patrícius család is található ez idő tájt Kassán, 55 s nem látszik valószínűtlennek, hogy ha a személy nem is azonos, de a mozgékony Ternyey János tanácsos ebből a kereskedő polgári életformát élő, elvárosiasodott régi nemességből eredt. Ő maga Nagy Iván szerint 1691-ben született: 1711-ben, tehát húszéves korában kezdte szolgálatát mint írnok a szepesi kamaránál. Két év múlva már levéltári segédőr, 1717-ben pedig 52 OL, MKL, Praesidialia Extraserialia fasc. 4. nr. 190. 53 Föglein Antal: Gömör vármegye levéltára. Levéltári Közlemények 1933. 210. 1. 54 Nagy Iván i. m. XI. köt. 107—110. 1. és Kerekes i. m. 51, 267. 1. 55 Kerekes György: A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad. 1687—1913. Bp. 1913. 9, 267. 1.
